Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
- Lassan egy éve foglalkoztatja a piacot a gázüzletág eladása, a felröppenő hírek esetenként 200-300 forinttal is megdobják a Mol-részvények árfolyamát. A legfrissebb hír, hogy az MFB venné meg a gázágazat minél nagyobb hányadát, némi értetlenséget is kiváltott, mivel korábban több külföldi multi is jelezte vételi szándékát. Most, hogy két szűk esztendő után a gázszámla már nem dagad tovább és remény van arra, hogy az idén akár pozitív legyen az ágazat eredménye, biztos, hogy érdemes eladni?
- Stratégiai okok és nem a gázárak miatt döntöttünk az eladás mellett. A Mol vezetése még „normális" piaci árviszonyok között sem látja a gázüzletágban azt a növekedést, mint az olajüzletágban. 1995-ben a privatizáció akkori irányítói úgy ítélték meg, hogy jobb, ha külföldi tőkét vonnak be a gázszolgáltatók privatizációjába, és emiatt nem engedték meg a Molnak, hogy részt vegyen ezekben az ügyletekben.
A cégeket így nagy európai gázmultik vehették meg. Emiatt állt elő az a sajátos helyzet, hogy a gázipart teljes nevében is vállaló Mol Magyar Olaj- és Gázipari Rt. csak a forgalmazott gáz egynegyedét termeli ki saját maga, és gyakorlatilag nem rendelkezik a végfelhasználókkal. Márpedig a XXI. században a fogyasztói kapcsolat az igazi érték. A lengyel és horvát gázszolgáltató küszöbönálló privatizációjában - akárcsak a cseh gázszolgáltató minapi eladásában - nem tudunk részt venni, így külső növekedésre e területen nincs lehetőség. Magyarország gázzal való ellátottsága egyébként is meghaladja az EU-átlagot, így míg az olaj esetében bőven látunk növekedési lehetőséget mind a határokon belül, mind a régióban, a gázüzletet nem ítéljük ilyennek.
- A gázüzletágat részben vagy egészben szeretnék eladni?
- Célunk, hogy minél nagyobb részétől, akár a 100 százalékától megváljunk, de csak olyan tranzakcióban, amely minden tekintetben előnyös a részvényeseink számára.
- Igen, de ha az MFB lesz a vevő a könyvértéken mintegy 60-70 milliárd, de piaci vagy újra-előállítási értéken ennél is lényegesen nagyobb értékű gázüzletre, akkor mind az eladó legnagyobb, mind a vevő egyedüli tulajdonosa a magyar állam.
- A Mol szabályozott és átlátható processzust fog véghezvinni, amely minden részletében megfelel az ilyen nagy volumenű üzletek nemzetközi normáinak. Részletesen számba kell venni és felértékelni az üzletághoz tartozó egyes eszközöket és szükséges a vevő részéről a teljes átvilágítás is. Ezek még optimális esetben is igénybe vesznek néhány hónapot és a végső döntést a közgyűlésnek kell kimondania.
- Ezek szerint nem zárható le az ügylet a választások előtt?
- Ez már csak azért is nehezen menne, mert a Mol gyakorlata szerint a GDR-tulajdonosokra tekintettel a napirendet legalább 45 nappal, a részletes igazgatósági javaslatokat 30 nappal a közgyűlés előtt közzétesszük. Így nem biztos, hogy minderre az április végi közgyűlésen sor kerülhet. A Mol addig ki fogja kérni egy első osztályú befektetési bank véleményét, és csak akkor fogjuk beterjeszteni a tranzakciót a közgyűlés elé, ha azt a tanácsadó is előnyösnek minősíti. Jelenleg a Mol tanácsadója, a Schroders Salomon Smith Barney már dolgozik a tranzakción.
- Ha a Mol eladja a gázüzletágat, megnőhet a terjeszkedési képessége. A Slovnaft-akvizíció óta nem sok babér termett az egyetlen magyar regionális multi-jelöltnek.
- Most írtunk alá a Jukosszal egy vegyesvállalat alapításáról szóló szerződést, amellyel megduplázzuk olajkészleteinket. Számos lehetőség áll előttünk a térségben, hiszen valójában nem zárult egyetlen jelentős térségbeli tranzakció sem a Slovnaft-tranzakció óta. A szlovák olajipar privatizációja - számunkra jórészt kedvezően - már lezárult, a lengyel, a horvát, a szerb és a román még nyitva van. Szlovákiában a Slovnaft a Transpetrolról lemaradt, de ez nem olyan rossz dolog, ha Szlovákiában a szabad hozzáférés biztosítható. A nyertes Jukosszal ráadásul igen jó kapcsolatban vagyunk.
- A közelgő szlovákiai választások a Mol számára mekkora kockázatot jelentenek?
- Nem számítunk arra, hogy a Szlovákiában esetleg bekövetkező politikai fordulat miatt megváltozna a Slovnaft vagy a Mol helyzete. Szlovákiában ez a tranzakció nem kapott negatív politikai visszhangot. A Slovnaft Szlovákia legnagyobb vállalata, társadalmi szerepvállalása - már csak méreténél fogva is - hasonló a Moléhoz, így úgy gondoljuk, hogy bármilyen kormány is alakul, valamennyi félnek érdeke lesz a jelenlegi jó kapcsolat fenntartása.
- Akvizíciós terepnek tekinthető Románia is?
- Románia sokkal bonyolultabb kérdés. A Mol korábban már megvizsgálta az ottani akvizíció lehetőségét és több ok - gazdasági és politikai egyaránt - szólt az ellen, hogy nagy vásárlásokba kezdjünk. Ezzel szemben intenzív kúthálózat-fejlesztésbe fogtunk, ezt jelenleg is folytatjuk, már 45 kúttal rendelkezünk, ami 2,4 százalékos piaci részesedést jelent. A 640 kúttal rendelkező román Petrom mögött a Shell-lel versenyzünk a második helyért.
- Az elmúlt időszakban nagy sajtóvisszhangot kaptak a lengyelországi terjeszkedési tervek, de tranzakció nem történt. Lezárulhat-e a PKN-akvizíció 2002-ben és mi a Mol stratégiája, ha az eredeti koncepció nem valósulhat meg?
- Amennyiben ugyanazt az ügyletet kötnénk meg, amelyről már a korábbi kormánnyal is tárgyaltunk, akkor akár le is zárulhatna az ügylet még az idén. Mindazonáltal csak a második negyedév végére derülhet ki egyértelműen, hogy az új lengyel kormány az eddigi privatizációs stratégia folytatása mellett dönt vagy új utakra lép. Ha nem kapja meg a PKN-t a Mol, akkor sem esünk kétségbe, nincs szándékunkban lemondani az általunk igen ígéretesnek tartott lengyel piacról. Még nincs döntés arról, hogy a Slovnaft a meglévő színeiben vagy más brand alatt lépne be komolyabban a lengyel piacra, ezt konkrét piaci felmérés fogja megelőzni. Egy azonban biztos, ha nem akvizícióval, akkor más módon erősíteni fogjuk jelenlétünket Lengyelországban. Nagyon nagy ott a fejlődési lehetőség, a motorizáció az EU-átlagnak a felét sem éri el. A privatizációs döntést azonban meg kell várnunk, április 15-éig meghosszabbítottuk a Nafta Polskának tett ajánlatunkat.
- A múlt héten jelentette be a horvát kormány az INA 25 százaléka stratégiai befektetőnek történő értékesítéséről szóló törvényjavaslat előkészítését. Hogyan viszonyul ehhez a Mol, nem szenved esetleg hátrányt korábbi érdeklődése miatt?
- Az INA privatizációja továbbra is izgalmas kihívás a Mol számára. A társaság integrált vállalat, rendelkezik kitermeléssel, a horvát piac zömét kézben tartja, két finomítója is van, Rijekában és Sisakban, becsülhető piaci értéke kisebb a Molénál. Szó sincs arról, hogy a korábbi tárgyalások miatt a Mol hátrányba került volna az új vezetés előtt. Sőt előnybe kerülhetünk a többi pályázóhoz képest azáltal, hogy mi egyszer már komolyan átvizsgáltuk az INA-t és a tevékenységét részletesen ismerjük.
- A volt Jugoszlávia területén Szerbiában is privatizációhoz készülődnek. A Mol neve itt is többször szóba került a Beopetrollal összefüggésben.
- A Beopetrolt az első félévben eladhatják. Ez a társaság korábban az INA része volt, kétszáz benzinkútjával mintegy 20-30 százalékos piaci részesedéssel rendelkezik Szerbiában. A horvát és a szerb kormány között a korábbi INA tulajdon miatt még folynak jogi viták, ez itt is némi bizonytalanságot okoz. Ha világosabb lesz, hogy mit és milyen feltételekkel kínál eladásra a kormány, ki fogjuk alakítani álláspontunkat.
- Az eddigi vásárlások során szinte minden alkalommal az OMV jelent meg mint vetélytárs, és noha a Mol egy esetben már legyőzte, „veszélytelennek" korántsem mondható. Ráadásul rendelkezik a Mol 10 százalékával. Nem fenyeget-e felvásárlási veszély az osztrák olajtársaság részéről?
- Két, nagyjából azonos méretű társaság közötti ellenséges felvásárlást a tőkepiac nem fogadna el racionálisnak. Az OMV valóban vett 10 százaléknyi Mol-részvényt, ezzel arányosan szerezve - stratégiai pozícióhoz nyilvánvalóan kevés - szavazatot a közgyűlésen. Az OMV idén hivatalba lépett vezetésével jó a viszony, folyamatos a párbeszéd. Az OMV számára csupán pénzügyi befektetés lehet a Molba tett pénz mindaddig, amíg alá nem ír egy egyezményt, amelyből kiderülnek a Mollal kapcsolatos stratégiai céljai. Erre mindmáig nem került sor.
- Annak viszont nem rossz, hiszen piaci hírek szerint a részvények zömét 3800-4200 forint között vette.
- Erről az OMV-t kellene megkérdezni.
- A Mol a napokban alapított vegyesvállalatot a Jukosszal. Ez is stratégiai lépésnek számít?
- Feltétlenül. Egy integrált olajtársaság esetében fokmérőnek számít, hogy a feldolgozói kapacitása hány százalékát tudja biztosítani saját olajforrásból, illetve mennyire van kitéve a világpiaci árváltozásoknak. Ha csak kitermeléssel foglalkozik, kitettsége százszázalékos. Ha viszont csak finomítással és kereskedelemmel, akkor a finomítói árrés változása hozhatja nehéz helyzetbe. Hosszabb, 10-15 éves távlatban jobb a jövedelmezősége az integrált vállalatnak, ezért törekszik erre a Mol is. Az elmúlt két évben a magas olajárak miatt a kitermelő társaságok nyertek óriási összegeket, de ez változhat. Ezért fontos két lábon állni.
- Mekkora saját kitermelőbázist szeretne a Mol?
- A Mol tavaly 7,873 millió tonna kőolajat dolgozott föl, ebből valamivel több mint egymillió tonna származott hazai forrásból. A Mol esetében a 40 százalékos saját termelési arány lenne optimális. A Szibéria leghidegebb területein, a finnugor népek lakta hanti-manysi területen megvalósuló Jukosz-projekttel ezt elérjük, de a Slovnaft kapacitásait ez már nem fedi le. Emiatt további mezőkre lesz szükségünk, így még újabb, mintegy évi 2-2,5 millió tonnás nyersolajbázist kell szereznünk. Az orosz olaj egyfajta természetes adottság számunkra, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy külföldi kitermeléseinkben csak arra akarunk támaszkodni. A terjeszkedés lehetőségét több irányban vizsgáljuk.
- A terjeszkedési tervek teljesítéséhez az elemzők szerint az idén a gázüzletág eladásától függetlenül is elegendő muníciója lehet a Molnak.
- Igen, az olajárak alakulása alapján könnyen elképzelhető, hogy az idén eltűnik a gázüzlet tavaly még 119 milliárdos vesztesége, így - még ha nem is lehet még egyszer tízmilliárdot nyerni a forint erősödésén - 2002 a Mol számára akár kiemelkedő év is lehet. A nyereség - különösen, ha azt a gázüzletágból származó rendkívüli profit is megfejeli - várhatóan bőven elég nagy lehet ahhoz, hogy a részvényesek is érezzék, akár az emelkedő árfolyam, akár a növekvő osztalék formájában. Az elmúlt szűk esztendők után ezt bőven megérdemelnék.
Almás Andor-Korányi G. Tamás
