Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az áramszolgáltatók ez évi teljesítményét drasztikusan csökkentette az árszabályozó hatósággal és az MVM-mel az első félévben kialakult konfliktus. A tegnap közzétett éves számok alapján az Émász messze a legrosszabbul áll, részvényenkénti eredménye alig haladja meg a 233 forintot, ami azt jelenti, hogy az előző évhez képest több mint 76 százalékkal romlott a teljesítménye. Ehhez képest még a Dédász 50 százaléka is sokkal jobb, nem beszélve az élenjáró Édászról (17 százalék), vagy az alig 25 százalékos visszaesésről beszámoló Elműről. Mindennek fényében meglehetősen érdekes, hogy messze a legdrágább áramszolgáltató a parketten az Émász - legalábbis az eredményeket figyelve -, és a többiek csak jóval lemaradva követik.
A négy társaság mindegyikéről elmondható, hogy jelentésük nem szolgált nagy meglepetéssel.
Az árrésük csökkentésére mindegyik társaság viszonylag szűkre szabott lehetőségeinek keretei között próbált meg reagálni. A legközvetlenebb hatása az ereményre mindegyik cégnél a hálózati veszteség csökkentése lehet, ebben a Dédász erőfeszítései bizonyultak a leghatékonyabbnak.
Ez a társaság a korábbi 13,9 százalékról 11,9 százalékra csökkentette hálózati veszteségét, kiugróan nagy javulást érve el a másik háromhoz képest.
A társaságok mindegyikénél növekedett az eladott áram mennyisége, viszonylag jelentős mértékben. A legjobban ebből a szempontból az Elmű járt, amely 5 százalékkal tudta növelni az eladott villamos energia mennyiségét (ebben nagy szerepet játszott az, hogy az Elmű 2000 decemberétől átvette a Csepeli Erőmű ellátási területét), míg a Dédász 3,8, az Édász 3,5 százalékkal. Az Émász ebből a szempontból a legmostohább helyzetben volt alig 2,05 százalékos növekedéssel.
Mindegyiknél jelentősen nőtt ugyanakkor az amortizáció, legalább tíz százalékkal, ami a korábbi és a tavalyi évek beruházásainak következménye. Ebből a szempontból is kiemelkedő volt az Édász, mely mintegy 37 százalékkal növelte éves amortizációját az előző évhez képest. A társaság gyorsjelentése ezzel kapcsolatban közli is, hogy a teljes eszközállományt felülvizsgálták, és a tárgyi eszközök teljes állományát (hálózatok és transzformátorállomások is) ezentúl a társaságiadó-törvény által elfogadott mértékű hasznos élettartam-mértékkel amortizálják. Mindez önmagában mintegy 1,5 milliárd forint többletet jelentett az értékcsökkenési leírásban.
A gyorsjelentését tegnap megjelentető négy áramszolgáltató egyike sem szolgált tehát meglepetéssel. A társaságok mindegyikénél sikerült növelni az eladott áram mennyiségét, ehhez az Émásznál külön hozzájárult két nagyfogyasztó, akik az előző évben jóval kevesebb időn át üzemeltek, szemben a 2001. évi folyamatos működéssel. A vásárolt áram költségének aránytalan növekedését egyik szolgáltatónak sem sikerült azonban teljes mértékben kompenzálnia. Ugyanakkor igen nagy eltérések mutatkoztak a cégek pénzügyi helyzetében. A két dunántúli szolgáltatónál a pénzeszközök és értékpapírok állományának nagymértékű csökkenése volt megfigyelhető (hasonlóan a gyorsjelentését két nappal ezelőtt megjelentető Démászhoz), míg az Elmű és az Émász esetében ez nem volt jellemző.
A tavalyi évéről szóló jelentését később megjelentető Titászt leszámítva is látszik, hogy jelentős különbségek vannak az áramszolgáltatók között. Ez persze nem különösebben meglepő, hiszen nyilvánvaló, hogy a negatív pénzügyi eredményű Émászt sokkal súlyosabban érintheti egy a szolgáltatási területén bekövetkező kedvezőtlen változás, mint például a közel 920 milliós pénzügyi eredményt elkönyvelő Édászt. Ennek fényében még inkább meglepő, hogy miért értékelik a befektetők sokkal többre az előbbit, mint az utóbbit, ha figyelembe vesszük a papírok különböző likviditását. A magyarázat az Émász esetében vélhetően abban keresendő, hogy a tőzsdei árfolyama alig fele az egy részvényre jutó saját tőkének.
A. A. G.
