A Factory-cégeket a határidős devizapiacon a kilencvenes évek közepén igen sikeresen ténykedő Bankár Holding hozta létre. Az 1994 végén hároméves futamidőre életre hívott Deviza Factory 170 millió forint névértékű részvényét még csak a Bankár holdudvarához közel álló befektetők jegyezték le, és ők is jártak a legjobban, a befektetés három év alatt csaknem 500 százalékos profitot hozott. Az 1996 elején már nyilvánosan, 291 milliós tőkével alapított Második Deviza Factory papírjait háromszorosan túljegyezték, a cég működésének első 12 hónapjában 60 százalékos profitot termelt.
A harmadik kísérlet már rosszabbul sikerült. Az 1996 őszén 844 milliós indulótőkével megalakuló Rizikó Factory - amely a devizapiac mellett határidős BUX-ügyletekkel is foglalkozott - 1997-ben még jól kezdett (augusztusig 30 százalékot ért el). Az 1997 végi távol-keleti, majd az 1998 augusztusában arató orosz eredetű „tőzsdevírus” megtépázta a nimbuszát. Nettó eszközértéke 1998 októberében - két évvel az indulás után - már csak 5338 forintra rúgott. Amikor 1999 májusában a Bankár kiszállt a tőkepiacról, örökségét - ezzel a Factory-cégek vagyonkezelését is - az akkor még ereje és önbizalma teljében lévő Dunainvest vette át.
A régi tulajdonosok sorra szálltak ki a Factory-cégekből, így a tulajdonosi struktúra átalakult, a két megmaradt cég között lényegében kereszttulajdonlás jött létre. Majd 1999 végén az MDF és a Rizikó közzétette, hogy stratégiát váltanak és a „mind bizonytalanabb” tőzsdei befektetések helyett a reáliák felé fordulnak.
Ennek jegyében szerzett tulajdont a Rizikó az Aranypókban, illetve a Debreczeni Pál által alapított, jó nevű villányi borászatban, a Vylyanban. A likvid tőke csökkenése miatt a Rizikó teljesen kimaradt a 2000 eleji tőzsdei hosszból, saját tőkéje (2001. június 30-án 573 millió forint, ami 6789 forint részvényenként) azóta alig változott. A „valódi” külső befektetők részesedése minimálisra, 2001 júniusára alig 2 százalékra csökkent (NAPI Gazdaság, 2001. augusztus 18., 8. oldal). Így nem volt meglepő a kivezetési döntés. (Annál is kevésbé, mivel január 28-ára hasonló napirenddel már összehívták a Második Deviza Factory közgyűlését is.) A Rizikó Factory igazgatósága - amelynek elnöke egyébként Debreczeni Kálmánné Mazgon Erika - február 25-ére hívta össze a társaság rendkívüli közgyűlését. A napirenden személyi kérdések mellett a tőzsdei kivezetés szerepel. A közgyűlésen a február 22-ig a részvénykönyvbe bejegyzett részvényesek vehetnek részt, a kivezetéshez háromnegyedes többségű döntés kell. A meghívó sajátossága, hogy a határozatképtelenség esetére összehívott második közgyűlés időpontja nem a következő nap, hanem március 22-e.
A kivezetési hirdetményt megelőző 180 napos időszak tőzsdei forgalommal súlyozott átlagárfolyama körülbelül 1540 forint, amely a nettó eszközérték alig 23 százaléka. Az alacsony érték egy idén január 15-i 3682 darabos, 1300 forinton megszületett kötésnek (esetleg önkötésnek) tudható be, ugyanis enélkül az elmúlt hat hónap teljes, 1524 darabos forgalmának súlyozott átlagára meghaladná a 2120 forintot. (Emlékezetes, hogy a Pickre tett nyilvános ajánlat előtt a PSZÁF különös figyelemmel vizsgálta a döntés közzétételét megelőzően köttetett tőzsdei ügyleteket)
A kivezetéshez szükséges ajánlat a régi tőzsdei szabályok szerint az MDF-nél legalább 3050 forinton várható. A Rizikó esetében lehet, hogy a tőzsde már az új szabályokat alkalmazza, ebben az esetben az is számít, hogy az ajánlattevő vagy kapcsolt vállalkozásai vettek-e az elmúlt 180 napban a súlyozott átlagárnál magasabb szinten részvényeket. (Esetleg egy november 16-i, 400 darabos, 3500 forintos kötés jöhetne szóba.) A fő tulajdonosok tőkepiaci tapasztalatai alapján azonban szinte biztosra vehető, hogy az efféle buktatókat elkerülik, és jól választják meg a kivezetési hirdetmény megjelentetésének időpontját. Így a felajánlott ár alighanem az 1540 forinthoz fog közel állni, hacsak nem tanúsít az ajánlattevő e téren - a magyar tőkepiacon igazán szokatlan - nagyvonalúságot.
K. G. T.
