Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Elődjétől, Richard Schenztől eltérően az idén hivatalba lépett új OMV-vezérigazgató, Wolfgang Ruttersdorfer már nem a közép-kelet-európai országok privatizációs pályázatain vagy különböző társulásokban kíván minden térségbeli szereplőt megelőzni. Ezen évek óta követett stratégia alapján ugyanis eddig csak minimális sikert tudott felmutatni. Az OMV további növekedésének forrását az új vezérigazgató - az OMV-nál korábban is igen sikeres - kúthálózat-fejlesztésben, kőolaj- és gázkitermelésben, illetve finomítók fejlesztésében kívánja megtalálni. Erre a területre mintegy 2 milliárd eurót szán a következő három évben, amivel többek között szeretné elérni, hogy piaci részesedése a régióban 10-ről 20 százalékra növekedjen.
A vezérigazgató szerint a térség növekedési potenciálja nagy, hiszen jelenleg még kevés az autó - ezer lakosra annyi jut, mint Nyugat-Európában a hatvanas években -, de a gépkocsik száma gyorsan növekszik, miközben gyors gazdasági növekedés várható. Ráadásul az OMV korai megjelenésével előnyös helyeket szerzett benzinkútjai számára, amelyeknél átlagosan 50 százalékkal több üzemanyagot értékesít, mint ausztriai kútjainál, nagyjából hasonló árrés mellett. A helyzetet tovább javítja, hogy a boltokra vonatkozó szabályozás a térségben liberálisabb, mint Ausztriában, pedig már itt is több nyereséget hoznak a boltok, mint a benzin.
Az OMV a nagyobb benzinkúthálózattal járó megnövekedett igényeket már nem feltétlenül finomítók vásárlásával, sokkal inkább a térségbeli finomítókkal kötendő hosszú távú szerződésekkel kívánja kielégíteni. A részesedésvásárlásokról azért nem kíván lemondani, de stratégiájának fő iránya már nem ez lesz a jövőben.
Az OMV bejelentése csak részben meglepő, de a korábbi helyzethez képest jelentős változást jelent. Az OMV több esetben is sikertelenül próbált akvizíciókkal terjeszkedni a térségben. Nemegyszer azért, mert a kormányok privatizációs elképzeléseiről utóbb kiderült, hogy nem vehetők komolyan (INA és jelenleg a PKN), vagy pedig a versenytársak megelőzték (Slovnaft és Unipetrol). A tőzsdén vásárolt 10 százalékos Mol-részesedés pedig - bár pénzügyileg valószínűleg nyereséget hozott - stratégiailag nem sokat jelent, hiszen a Mol alapszabályában lévő szavazati korlát miatt -legalábbis egyelőre - nem sokat ér vele.
Mindez meglepő viszont annak fényében, hogy Lengyelországban a jelenlegi nyilvános információk szerint még folyik a harc a PKN-ért, sőt a gdanski finomítóért is, és éppen a héten merült fel a lengyel sajtóban az OMV visszatérésének esetleges lehetősége. Más kérdés, hogy az érintettek részére akár már ismert is lehet a lengyel kormány döntése, még ha nyilvánosan nem is jelentették még be. Megfigyelők szinte egyöntetűen azt állítják, a legvalószínűbb verdikt a PKN és a Rafineria Gdanska egybeolvasztása és a privatizáció elhalasztása lesz. Biztosat tudni azonban legkorábban csak a Nafta Polskáról szóló, erre a hétre ígért döntés után lehet majd.
A. A. G.
