Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A BÉT első évtizedét a tőzsde mint intézmény jelentőségének fokozatos - ha nem is egyenletes - növekedése jellemezte, ez mind a kapitalizáció GDP-hez viszonyított (1999 végére már 36,5 százalékos) arányára, mind a BÉT 1995-1999 között nominálisan 63-szorosára növekvő forgalmára, mind az intézmény gazdaságpolitikai súlyára igaz. Tavaly (illetve részben már 2000 második felében is) megtört, sőt visszájára fordult a folyamat, drasztikusan visszaesett mind a forgalom (2001-ben 60 százalékkal), mind a parketten kereskedő tőzsdetagok száma (20 százalékkal). A BÉT-en jószerével csak mutatóba kötnek állampapírüzleteket (az év utolsó napjának tűzijátéka, amely az éves összforgalom egyötödét adta, csak a szabályerősítő kivétel), a kárpótlási jegyről pedig megfeledkeztek mind a befektetők, mind a jegyek által megtestesített adósságot elvileg viselő állam. Az egyetlen, érdemi befektetői érdeklődés híján csak jelképesnek mondható részvénybevezetésre (Skoglund) tavaly 5 kivezetés jutott (a 2000-es 8 után), a sor idén bizonyosan folytatódik.
A BUX index értéke - az év eleji kisebb emelkedés (8146 pont) majd a féléves lassú csökkenés és a szeptember közepi, az amerikai terrorcselekmények miatt világszerte általános zuhanás (5671 pont) nyomán bekövetkező korrekció után - december végén 7131 pont volt. A 9,2 százalékos csökkenés nagyjából megfelel a 2000. évinek, és még nem adna okot az aggodalomra, ám a részvénykapitalizáció ennél jóval nagyobb mértékben, 16,1 százalékkal csökkent (az indexkosárban csak részlegesen szereplő Matáv átlagosnál jóval nagyobb visszaesése miatt.) Miközben 2001-ben nominálisan 12 ezer milliárdról 13 ezer milliárd forint fölé nőtt a GDP, a BÉT részvénykapitalizációja 2850 milliárd forintra csökkent, így aránya alig 21 százalékra becsülhető.
A visszaesés más jelekből is érzékelhető. Négy évvel ezelőtt még 63 tagja volt a tőzsdének, ezekből mára 35 maradt. Tavaly szerencsére már nem voltak hangos brókerbukások - az egyetlen látványos tőkepiaci botrány egy tőzsdén kívüli zugbrókercég nevéhez fűződik -, ám a bankok sorra olvasztották magukba brókercégeiket (OTP, MKB, IEB, K&H), a megmaradt kisebb vállalkozások közül pedig alig tucatnyian tudnak nyereségesen működni. A tőzsde maga is mintegy 200 milliós veszteséggel zárja a 2002-es évet, holott év közben drasztikus fogyókúrára fogta önmagát. Ez a tőzsdei vagyonrészek értékén is meglátszik, legutóbb már 8 millió forintért is meg lehetett szerezni a jövőre részvénytársasággá átalakuló (és a 10 milliárdos vagyonú Keler Rt. negyedét birtokló) BÉT egy százalékát.
Csökkent a tőzsde lobbiképessége is. A két hete elfogadott új tőkepiaci törvényből a tagok minden rábeszélőereje ellenére sem sikerült töröltetni azt a passzust, amely 10 százalékban korlátozta a BÉT Rt.-ben megszerezhető részvények mennyiségét. Ez pedig jelentősen rontja a tőzsde esélyeit bármiféle egyesülési tárgyalásokon, igaz, ezekről egyelőre amúgy sem hallani sokat. (Leszámítva azt a pénzügyminiszteri lufit, amely a prágai, varsói és budapesti tőzsdék egyesülési szándékát röptette föl anélkül, hogy e szándékról az érintettek tudnának...)
A jogszabályi környezet 2001-ben tagadhatatlanul fejlődött, ha nem is egyenletesen. A kisbefektetők szempontjából a legjelentősebb a felvásárlási szabályok július 18-án életbe lépett szigorítása volt, amely azután valóságos ajánlattételi lavinát indított el. Aki csak tehette, még az új szabályok életbelépése előtt ajánlatot tett, mint a Mol a TVK-ra, a CE Oil - hosszú felügyeleti kötélhúzást kompromisszummal lezárva - a BorsodChemre és az Arago az Eravisra. Aki viszont már az új szabályok szerint küzdötte keresztül magát a mind erősebb felügyelet által támasztott akadályokon (mint a Graboplast), az élt is a lehetőséggel és a saját tőke értékéhez képest bagónak tűnő ajánlattételi árfolyamon ki is szorongatta a kisrészvényeseket. (Ez a Graboplastnál a sajáttőke-érték egyharmada volt.) A felzúdulás persze akkora lett, hogy a felügyeletnek is lépnie kellett, ezt viszont példás gyorsasággal tette. A december közepén végszavazásra kerülő tőkepiaci törvénybe az utolsó pillanatban került bele a kiszorítási szabályok lényeges módosítása. Eszerint ezentúl a kisrészvényesek részvényét nem lehet a saját tőke/jegyzett tőke aránynál rosszabb árfolyamon elvenni, ha ezt a szintet nem éri el a nyilvános ajánlat árfolyama. (Ez persze a már megindult felvásárlási eljárásokra aligha alkalmazható, így a Csopak, a Pick és az IBUSZ részvényesei nincsenek igazán védve.)
Bár a felvásárlási szabályok újabb módosítása a legnagyobb kisbefektetői sérelmet orvosolta és az is kétségtelen, hogy egy működő tőkepiachoz szükség van e szabályokra, beleértve a nagybefektetőket jogosan védő valamilyen kiszorítási processzust is, ám az aligha vitatható, hogy mindez akár a kegyelemdöfést is jelentheti a sok sebből vérző magyar tőzsdének. A kivezetésekre kiszorítás nélkül is sor kerülhet, hiszen egy efféle döntéshez az erről szavazó közgyűlésen megjelent részvényesek 75 százaléka elegendő. A kivezetést megelőző ajánlat az elmúlt 180 nap tőzsdei árfolyamát éppen hogy meghaladó összegre kell, hogy szóljon, márpedig a különösen az illikvid részvények körében látványos általános áresés a kivezetők kezére játszik. Az indokok általában megegyeznek: a tőzsde sokba kerül, tőkebevonási lehetőséget nem ad, presztízsszempontból pedig már korántsem annyira vonzó, mint a kilencvenes években. A tőzsdei társaságok tulajdonosi szerkezete alapján a B kategória majdnem minden papírja a veszélyeztetettek között van, és közülük akár egytucatnyian is elhagyhatják a parkettet 2002-ben.
A kisebb forgalmú részvények kivezetése persze még nem fogja alapjaiban megrendíteni a BÉT-et, de ha néhány nagy - mint az OTP, a Matáv vagy az Egis - jut arra a következtetésre, hogy számára sem ad sokat a Vörösmarty téri - most már csak virtuális - parkett, a külföldi befektetőket Londonon keresztül amúgy is el lehet érni, a hazaiak számára pedig adva vannak a részvényalapok, akkor az már valóban aggasztó lehet. Egy ilyen szélsőségesen negatív forgatókönyv bekövetkezésének egyelőre elég csekély a valószínűsége, így az idei évkezdet során reménykedhetünk abban, amiben az elmúlt tizenegy évben mindig: az év jobban fog végződni, mint ahogyan kezdődött. S nem csupán az árfolyamok terén...
Korányi G. Tamás
