Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az 1994-ben kárpótlási jegyekért (10 jegy:12 részvény arányban) kínált tiszavasvári Alkaloida sem privatizációs, sem tőkepiaci szempontból nem volt sikertörténet. A 4,86 milliárd forint jegyzett tőkével rendelkező társaság papírjaiból két nekifutásra is összesen csak 172 milliónyit sikerült az ÁV Rt.-nek közkézre bocsátania, a többségi csomagot egy sikertelen pályázat után a Milan Panics egykori jugoszláv miniszterelnök érdekeltségébe tartozó, kaliforniai székhelyű ICN Pharmaceuticals gyógyszergyár vette meg. A szakmai befektető 57 százalékos árfolyamot kínált a kisrészvényeseknek, ezt azonban sokan kevesellték. Mint a későbbiek bizonyítják, rosszul döntöttek. Súlyosan veszteséges évek következtek (1998-ban 1,2 milliárd, 1999-ben 5,2 milliárd 2000-ben 2,97 milliárd forintra rúgott a veszteség), majd egy évvel ezelőtt - egy kemény jogi perpatvart követően - az ICN megvette az ÁPV-től a még állami kézben maradt 25 százalékos részvénycsomagot is (NAPI Gazdaság, 2001. február 15., 5 oldal).
A részvények több mint 90 százalékával rendelkező ICN 2001 tavaszán 7,13 milliárd forintról 21,3 millió forintra szállította le az alaptőkét, a korábban az OTC-piacon még névérték fölött is előforduló részvények ezer forintos névértékét 3 forintra szállították le. Ezután az ICN emelte meg az alaptőkét, így mostanra a cég 99,99 százalékos tulajdonosává vált, a PSZÁF minapi döntése tehát már pusztán formalitás volt. 1994-ben a magyar gyógyszeripar mind a hat társaságának papírja nyilvános forgalomba került, ezekhez járult - új magáncégként - nem sokkal később a Pharmavit tőzsdére is bevezetett papírja. Ezzel a gyógyszeripar volt az első és máig az egyetlen ágazat, amelynek minden jelentősebb cége pontosan mérhető kapitalizációval rendelkezett. Mára a hét papírból csak a Richter és az Egis maradt.
Korányi G. Tamás
