Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A tőzsde nincs könnyű helyzetben, hiszen egy sor kedvezőtlen körülmény köti gúzsba. A nemzetközi piacokon uralkodó medve (a tartós árcsökkenés szimbóluma) főleg a kis piacokra nézve jár barátságtalan hatásokkal, ugyanakkor a technológiai kihívások (elsősorban az internet) kiszorító hatása miatt egy tőkeszegény tőzsde nehezen tud helytállni a versenyben. A fentiek is erősítik a pénzügyi szolgáltatások már korábban megindult univerzálissá válását és koncentrálódását. A nagyobb szervezetekbe történő integrálódás csökkenti a tőkepiac innovációs képességét, amelyre éppen most lenne nagy szükség.
További nehézségeket okoznak a hazai piac szerkezeti problémái. Vége a privatizálásnak, jelentős az állampapírok által támasztott verseny, a multinacionális cégek finanszírozása nem a hazai tőkepiacról történik. A viszonylag kis számú, vékonypénzű belföldi magánbefektető még nem dolgozta fel a korábbi veszteségek hatásait. Akik pedig nyertek (például a határidős piacon), nem találtak vonzó befektetéseket a tőzsdén. A tőzsdei vállalatok értéke részben az adott ágazat kedvezőtlenné vált helyzete miatt (technológiai szektor), részben az állam árpolitikai döntései (gyógyszerárak, gázár) következtében jelentősen erodálódott, igazolva azokat, akik nem fektettek be a tőzsdén. A nyilvánosságtól és az adóhatóságtól tartó hazai vállalatok pedig a tőzsde által elvileg biztosítható előnyök (tőkebevonás) megvalósulásának csekély esélye miatt inkább maradnak a források megszerzésének egyéb megoldásainál.
Eközben az értéktőzsde évek óta keresgéli szövetségesét, ám az árutőzsdével való egyesülése lekerült a napirendről, mialatt létalapja (a forgalom és a bevezetett cégek, termékek száma) tűnik el. A pesszimizmust igazolja, hogy a forgalmat csökkentő mechanizmusok egymást erősítik. Például több reménybeli kibocsátó azért mondott le a tőzsdei bevezetésről, mert a tőzsde forgalma és árai csökkentek. Részben emiatt fordulnak el a befektetők a tőzsdétől, ami tovább csökkenti annak likviditását. A kör bezárulni látszik.
Sokan hátat is fordítanak a börzének, aki marad, többnyire kesereg, pesszimista, cinikus (vagy éppenséggel realista?), s ez nem jó jel a jövőt illetően. Néhány nagy külföldi befektetőnek a régió és Magyarország tőkepiacát leíró vélekedése, illetve a belföldi tőkepiaci személyiségek pesszimista jövőképe egymást erősítve riogatja azokat, akik esetleg mégis a tőzsdei befektetésekre vagy kibocsátásokra készülnének. A pesszimizmus érthető; a külföldi befektetők már nem látnak a piacon megfelelő méretű befektetési lehetőséget, a piacról kivonulók pedig egy másfajta piacra létrehozott tevékenység folytatását tartják lehetetlennek. Csakhogy a kérdés itt most nem ez, hanem az, hogy meg tud-e újulni a tőzsde. Lehet-e többet tenni annak a bombasztikusan tálalt kérdésnek az elemzésénél, hogy vajon lesz-e, kell-e Budapesten tőzsde, amelyre egyébként a válasz röviden is megadható? Tőzsde kell és lesz, mert Magyarország tízmillió polgárának és sok ezer vállalatának szüksége van egy olyan intézményre, amely kijáratot biztosít a nemzetközi tőkepiacok felé és amely olcsón elérhető közelségbe hozza a világ befektetési lehetőségeit és megtakarításait.
Miért van szüksége tőzsdére Magyarországnak a privatizálás után? A tőzsdének a gazdaság és társadalom fejlődése szempontjából fontos a szerepe. A tőzsde tőkéhez juttatja azokat, akiknek nincs, és befektetési lehetőséget teremt azok számára, akik megtakarításokkal rendelkeznek. Ezzel a gazdaság és a társadalom modernizációs céljait támogatja, több lábon állóvá teszi az egyént és a vállalkozásokat, s az állam helyett az egyének, vállalkozások és a helyi közösségek pénzügyi mozgásterét növeli. Eközben nagyon fontos feladatokat lát el: értékeli a befektetéseket és értékes információkat biztosít a gazdasági élet számtalan területén. Az EU-ba történő belépésünk során és az azt követően megjelenő lehetőségek kihasználásának és a kockázatok mérséklésének elősegítése szintén azt igényli, hogy megfelelő tőkepiaci infrastruktúra álljon a hazai szereplők rendelkezésére.
Érdemesebb tehát inkább azzal foglalkozni, hogy kinek és mit kellene tennie ahhoz, hogy a Budapesti Értéktőzsde minél hamarabb kikerüljön válságos helyzetéből.
A kormány felelőssége
Sokan - nem is teljesen alaptalanul - a kormányra mutogatnak, amelynek kétségtelenül van felelőssége a helyzet romlásában és eszközökkel is rendelkezik a javulás elősegítésére. Illúzió lenne azonban azt hinni, hogy ezek az eszközök nagyon hatásosak vagy pedig alkalmazásuk hosszú ideig tart majd. Egyelőre nem látni világosan a már lassan egy éve beígért tőzsdeélénkítő csomag tartalmát, és azt sem lehet tudni, hogy ez mennyire rövid távú politikai ügy, avagy komoly és hosszú távra szóló kormányzati hozzáállást jelez. A múlt tapasztalatai, a kormány eddigi intézkedései, illetve azok elmaradása miatt hajlamosak lehetünk arra, hogy inkább az előbbiben higgyünk. Emiatt is különösen fontos, hogy vajon mit tehetnek a piac szereplői, a tőzsdék és a közvetítő intézmények a piac jövője érdekében.
Mivel a tőzsde fejlesztése nemcsak egy szűk befektetői csoport és a tőzsdéből élő közvetítők túlélésének és megélhetésének kérdése, a teendők nemcsak a szűkebb értelemben vett tőzsde területén fogalmazhatók meg, hanem általánosabban a tőkepiacok, a finanszírozás, a pénzügyek és a pénzügyi kultúra szintjén is. Jelentősebb tőzsdei élet például csak akkor alakulhat ki, ha a piac többi része - például a szervezett tőzsdén kívüli piac (OTC) - is fejlettebb.
A kötvénypiac és ezen belül különösen az önkormányzati kötvénypiac fejlesztésének gyorsítása lehetne az egyik olyan terület, amely alkalmas az állami feladatok, célok és a piaci szándékok megvalósításának támogatására. A vállalati kötvénypiac a kis- és közepes vállalkozások finanszírozási lehetőségeit bővíti önállóan vagy bankhitellel és részvénykibocsátással kombinálva. A kisebb méretű vállalkozások finanszírozása a bankok számára nagyon kockázatos és nem eléggé gazdaságos. A jól működő, likvid kötvénypiac a banki finanszírozást is támogatja, hiszen csökkenti a likviditási és a hitelezési kockázatokat. A kötvénypiac fejlesztésének másik fő iránya az önkormányzatok tőkepiaci finanszírozásának kiszélesítése, amely növeli az önkormányzatok pénzügyi autonómiáját és mozgásterét, csökkenti a központi költségvetés terheit és lehetővé teszi, hogy az önkormányzatok nagyobb mértékben, egyszerűbben és olcsóbban jussanak hozzá az EU-forrásokhoz.
Regionális kötvénypiac Budapesten
A belföldi kötvénypiachoz kapcsolódóan egy budapesti székhelyű kelet- és közép-európai kötvénypiac megszervezése jelentősen javítaná a magyar tőkepiac nemzetközi integrációs pozícióját. Ehhez a technikai, szabályozási infrastruktúra jelentős része biztosított, s nem kell jelentős, a részvénypiacon jellemző külföldi versennyel számolni. E piac az államnak bevételeket, a társadalomnak munkahelyeket, a piaci szereplők számára nyereséget biztosíthat és növelheti Budapest regionális jelentőségét. Emellett a hazai kötvénykibocsátók (vállalatok és önkormányzatok) nemzetközi tőkepiaci forrásokhoz való hozzáférése is egyszerűbb, gyorsabb és olcsóbb volna.
A piacfejlesztés során ösztönözni kell a belföldi - magán- és intézményi - befektetők tőkepiaci aktivitását, mert ez egyszerre csökkenti a tőkepiac kitettségét a gyorsan változó nemzetközi tőkepiaci folyamatoknak és segíti elő a magánszemélyek megtakarításainak növekedését.
A tőkepiaci kereslet egyik fontos tényezője a befektetések kockázatossága és annak átláthatósága. Ez különösen a kisebb, fiatalabb vállalkozások esetében érzékeny kérdés, ahol a nagy méret vagy a név évtizedes ismertsége nem nyugtathatja meg a befektetőket, ezért e vállalkozásoknak drágább a források megszerzése, ha az egyáltalán lehetséges. Nagyon fontos - a keresletet befolyásoló tényező - ezért a szóban forgó vállalatok kockázatosságának átláthatósága, mivel ellenkező esetben a befektetők az óvatosság elve alapján a valóságosnál nagyobb kockázatot tételeznek fel még akkor is, ha ennek nincs meg az alapja. A keresletet az intézményi, közvetítői rendszer kockázatossága is befolyásolja; a közvetítők biztonságának növekedése és ennek láthatóvá tétele növeli a befektetések iránti keresletet.
A piac innovációs képességének megőrzése és növelése érdekében és a koncentrációs folyamatok kedvezőtlen hatásainak ellensúlyozása érdekében erősíteni kell a tőkepiaci szolgáltatások közötti versenyt.
A tőkepiacot vonzóbbá tenné átláthatóságának (befektetések kockázatai, keresleti, kínálati információk, közvetítők tevékenysége), szélességének (a forrásbevonók és a befektetők száma) és mélységének (a befektetések gyakoribb értékelését biztosító nyilvános adásvételek számának emelkedése) növelése. Ennek során arra lenne szükség, hogy a pénzügyi szolgáltatásokat igénybe vevők számára független, pártatlan és érdemi információk, valamint vélemények álljanak rendelkezésre, amelyek alapján az érdekeltek a szolgáltatás igénybevételéről és a befektetésekről megalapozott döntéseket hozhatnak.
A fentiek megvalósítására az államnak többféle eszköze lehet:
- Szabályozási szempontból könnyíti és támogatja a közepes és kisvállalkozások, valamint az önkormányzatok tőkepiaci finanszírozását.
- Ettől elválaszthatatlanul elősegíti és támogatja a tőkepiaci befektetések, továbbá a tőkepiaci szervezetek, közvetítők kockázatosságának a szolgáltatásokat igénybe vevők számára is megnyilvánuló átláthatóságát, különös tekintettel a külföldi kibocsátású vagy illetőségű befektetésekre és közvetítőkre.
- A pénzügyi, befektetési ismeretek átadását a közép- és felső szintű oktatás részévé teszi (függetlenül az oktatási intézmény szakmai profiljától).
- Országos képzési programot valósít meg, amelynek célja az önkormányzatok pénzügyi kultúrájának fejlesztése.
- Az állam teherviselő képességének és nemzetközi kötelezettségeinek függvényében adópolitikai eszközökkel is támogatja a tőkepiaci kínálat, kereslet és átláthatóság növekedését.
Egyedül nem megy
A Budapesti Értéktőzsdének is jelentős változásokat kellene megvalósítania.
Szinte szakmai közhely, hogy a Budapesti Értéktőzsdének nemzetközi szövetségest kell találnia. Bár évek óta sürgős a kérdés, egyelőre nem látszik a megoldás, miközben a tőzsde vonzereje folyamatosan csökken. A szövetségnek sok formája elképzelhető, úgy tűnik, a legtöbben mégis a legnehezebben megvalósítható megoldásban, a tőzsde kereskedési rendszerének feladásával járó integrálásban és szervezeti beolvadásban gondolkodnak. Ehelyett inkább piaci szövetségest kellene találni, majdnem mindegy, hogy kit. Az európai tőzsdék egyesülésére váró helyezkedési taktikával nagyon sokat veszít a magyar piac, szemben egy megbízható szövetséges által nyújtott piaci együttműködés szolid előnyeivel.
A Budapesti Értéktőzsde fennmaradásának és növekedésének esélyét megsokszorozza az, ha a többi közép- és kelet-európai tőzsde és tőkepiac, valamint a fejlettebb piacok közötti híd szerepét tölti be. Erre ma még van esély, ám néhány év múlva a gyorsan változó környezet, az európai integráció következményei és kemény játékszabályai szűkítik egy ilyen szerep kialakításához szükséges mozgásteret. A tőzsde előbb a magyarországi, majd pedig a régióbeli befektetők és kibocsátók piaca legyen, hiszen a jelenlegi külföldi befektetők és a nemzetközi tőkepiacokon szereplő kibocsátók önmagukban nem biztosítják a hazai tőzsde hosszú távú fennmaradásának indokát.
Ami a megvalósítást illeti, a tőzsdei szereplés egyszerűsítése és olcsóbbá tétele a BÉT bármiféle regionális szerepe kialakulásának egyik első feltétele. A tőzsdére kerülést az ügyletek és a tőzsdetermékek tekintetében nem a jogi kényszerek erejének, hanem a tőzsde versenyképességének kell meghatároznia. Ebben viszont nagy szerepe van az állami és a tőzsdei szabályozás versenyképességet javító változásának.
A tőzsde kezdeményező szerepet tölthet be a kelet- és közép-európai nemzetközi kötvénypiac Budapesten történő megvalósításában. Az egységes hazai tőzsde (áru-, energia- és pénzügyi tőzsde) kialakításával lényeges lökést kaphat a származékos piacok fejlesztése, amely magában foglalhatná a regionális jelentőségű származékos termékeket is.
A tőzsdei marketingtevékenység központjába a kibocsátói marketinget, nagyobb vállalatok mellett a közepes és kisebb vállalatokat, valamint a Közép- és Kelet-Európában működő cégeket szükséges helyezni, az eddigieknél aktívabb módszereket alkalmazva.
A hídszerepet betöltő tőzsde megvalósítására jó esélyt ad, hogy a BÉT infrastruktúrája nemzetközi színvonalú, és a szabályozás sem jelenti igazán a bővülés akadályát. A gazdasági környezet várhatóan kedvező marad. Uniós csatlakozásunk összességében jó hatással lesz majd a tőkepiacra, hiszen új piacok nyílnak meg a hazai és külföldi befektetők és vállalatok előtt. A hazai piac előnye, hogy a nemzetközi tőkepiac közvetlen használata drágább lesz. A közvetítői rendszer nagy áldozatokkal járó koncentrálódása végeredményben biztonságosabb rendszert eredményezett, s ha a szolgáltatók közötti verseny fenntartható, a szolgáltatások még olcsóbbak lehetnek. A nemzetközi banki hátterű befektetési szolgáltatók jó kapcsolódási lehetőséget biztosíthatnak a nemzetközi tőkepiacokhoz.
Igaz, hogy a jelenlegi környezet nem kedvez a nagy és szép terveknek, de a tőkepiacokon a medve időszakát előbb-utóbb a bika ideje váltja fel. Addigra jó lenne, ha a gúzsba kötött tőzsde megszabadulna béklyóitól.
