Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A Mol rendkívüli közgyűlésének közeljövőben történő összehívásáról szóló sajtóhírt Felkai György, a Mol kommunikációs igazgatója logikus találgatásnak nevezte. A PKN Orlenre tett, több lépésből álló Mol-ajánlat egyes elemeinek elfogadása ugyanis valóban igényelheti a részvényesek összehívását. Az ajánlatban foglalt egyik lehetőség szerint megtörténhet, hogy a PKN kereszttulajdonosi viszonyba kerül a Mollal.
A sajtóban megjelent eddigi hírekkel ellentétben - a NAPI Gazdaság információi szerint - a Mol ajánlata is valóságos egyesülésről szól. Ennek eredményeképpen mindkét társaság részvényesei együtt részesednének a létrejövő közös cég hasznából, tehát nincsen szó arról, hogy csak az OMV ajánlata vonatkozik az egyesülésre. A Mol egy úgynevezett „dual listed” társaságot szeretne, ami nem ismeretlen a nemzetközi gyakorlatban. Ez azt jelenti, hogy a Royal Dutch Petroleum és a Shell Transport pároshoz hasonlóan mindkét társaság megmaradna formálisan önálló részvénytársaságként, megmaradnának külön a Mol és a PKN részvényei is.
Formálisan megmaradnának a cégek irányító testületei is, a gyakorlatban viszont, mivel ezekben a testületekben ugyanazok a személyek ülnének - még az operatív vezetés felső szintjein is - teljes mértékben megvalósulna a közös irányítás. A hasznokból és a terhekből való közös részesedést szerződések garantálnák, hogy egyik társaság részvényesei se járhassanak rosszabbul, még akkor sem, ha az egész érdekében esetleg fájdalmas döntést kell hozni.
A PKN részvényesei számára ezzel a társulással például elérhető, hogy a sikeres Slovnaft-befektetés számukra is gyümölcsözzön.
A Mol számára a konstrukció nyilvánvaló előnyöket rejt, hiszen a lengyel privatizációs szervezetnek kifizetendő 400 millió dollárt meghaladó készpénz helyébe gyakorlatilag azonnal befolyhatna a PKN tőkeemeléséből származó, vélhetően kisebb összeg. Ez viszont a PKN számára sem lenne elveszett pénz, hiszen a közös gazdálkodás révén ennek hasznaiból ő is részesülne. A lengyel cég szempontjából mindenképpen előny lehet, hogy a Mollal való partnerséggel egyenrangú társulásba lépne be, ahol mind az irányításból, mind a haszonból megkapná az őt megillető részt.
Az OMV-vel való társulással szemben viszont mindenképpen hátrányba hozza a Molt a gázüzletág, melynek veszteségét finanszírozni nyilván nem célja egyetlen PKN-részvényesnek sem, ahogy nyilvánvalóan a Mol nem állami részvényesei is csak kényszerből teszik ezt. A teljes tranzakciónak nyilvánvalóan része kell legyen az is, hogy a gázüzletágnak csak egy meghatározott mértékű veszteségéből részesedjen a lengyel fél. Ha ez a helyzet belátható időn belül nem oldódik meg, az vélhetően a Mol-részvényesek pozícióját rontaná a későbbiekben a társuláson belül. Más kérdés, hogy ez talán a magyar államot is ösztönözné arra, hogy a gázüzletág helyzetének rendeződését támogassa.
Az állam egyébként információink szerint nem ellenezné, hogy részesedése az alaptőke-emelés révén valamelyest csökkenjen, viszont ehhez a tranzakcióhoz kapcsolódva eladni vélhetően nem fog. Nagy kérdés, hogy a lengyelek számára végül az OMV - a hírek szerint pénzben és részesedésben is valamivel alacsonyabb - ajánlata, vagy a Mol javaslata lesz-e kedvezőbb. A magyar olajtársaság által kínált, a tőzsdei árhoz viszonyított prémium - úgy tudjuk -, közel jár az 50 százalékhoz, míg az OMV-ről 30-35 százalékot feltételeznek. Az OMV ellen szólhat, hogy a teljes egyesülés már csak a sokkal nagyobb állami részesedés miatt is vélhetően osztrák túlsúlyhoz vezethet, amit tetéz a harmadik országba helyezendő székhelyből fakadó bizonytalanság a lengyelek számára.
A Mol ellen viszont a bonyolultabb pénzügyi helyzet, a pillanatnyi veszteség és a gázüzletág ismert bajai szólhatnak. Ráadásul a hatalmas készülődést mind feleslegessé teheti a politika, hiszen a felek nyakán ott vannak a szeptember 23-i lengyel választások, addig pedig a Mol már a rendkívüli közgyűlését sem tarthatja meg. Márpedig egy ilyen döntést, még ha megoldható is lenne nyilvános alaptőke-emeléssel (ehhez az igazgatóságnak megvan a felhatalmazása), nem valószínű, hogy a Mol vezetése a részvényesek minősített többségének jóváhagyása nélkül meghozna. Mindenesetre a jelenlegi lengyel kormánynak szándékában áll a tranzakciót lebonyolítani és pénteken várhatóan nyilvánosságra is hozzák, hogy kivel tárgyalnak tovább. Ez persze a gdanski finomító példájából ítélve még bármit is jelenhet, különösen mivel ott augusztus 20-ával a döntésre kiszabott újabb határidő telt el anélkül, hogy a Rotchcsal megegyezés született volna, ami elemzők szerint azt jelenti, hogy vagy a Mol, vagy maga a PKN - amelyet korábban kizártak a versenyből - újra esélyt kaphat.
Almás Andor
