Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A magyar tőkepiac szereplői kesernyés fogadásokat kötnek, hogy melyik mezőny fog gyorsabb ütemben fogyni az elkövetkező hónapokban: a tőzsdei részvényeké vagy a tőzsde tagjaié? Miközben másfél év alatt másfél tucatnál több tőzsdetag brókerház adta vissza értékpapír-kereskedési engedélyét, tízzel csökkent a részvények száma és további kivezetések vannak napirenden. Az utóbbi másfél év kivezetései közül csak kettő (a Human és a Cofinec) érintett viszonylag likvidebb, külföldi nagybefektetők által is kedvelt társaságot, így a tőzsde forgalmára csak kisebb mértékben hatott (eddig) ez a folyamat.
2000 elején 67 részvénnyel lehetett kereskedni a tőzsdén (beleszámítva a részvényszekcióban forgó, abszolút nem likvid, befektetésialap-jegy-jellegű CEGF-et is). A Kékkúti távozásával e szám 57-re csökken, ráadásul meg vannak számlálva az OTP elsőbbségi (a törzsrészvénnyé való átalakítás miatt) és az Arago-birodalomhoz tartozó cégek papírjainak napjai. (A két Eravis távozása szinte biztosra vehető, az ajánlatengedélyezés stádiumában lévő Aragóé meglehetősen valószínű). Ha sikeres lesz a Capital-tulajdonú Callum Kft. ajánlata a Skálára, a tőzsde egyik legrégibb - és a hőskorban a leglikvidebb - szereplője is elhagyja a BÉT-et.
A megmaradó 52 papír közül 15-18 olyan akad, amelynél az elkövetkező hónapokban minden további nélkül elképzelhető az eddigi forgatókönyv megismétlődése: a fő tulajdonos a tőzsdén tartás költségeinek és - jobbára erkölcsi - előnyeinek mérlegelése után a kivezetés mellett dönt és vállalja az elmúlt 180 nap tőzsdei átlagárfolyamán teendő ajánlat terheit (Az új Épt. szerint ennél magasabb a minimális ár, amenynyiben az ajánlattevő az elmúlt 180 napban opciós vagy más szerződés keretében magasabb áron vásárol részvényeket, ez azonban vélhetően nem kerüli el a fő tulajdonosok figyelmét.) Mivel a szóban forgó 18-20 részvény zömmel az alvópapírok közé tartozik, a nagyobb intézményi befektetők látóteréből már régen kiesett (leszámítva talán az Édászt és az Elmüt). E körbe tartozik a nagyok közül a Démászon kívül mind az öt áramszolgáltató-papír, a közepes cégek közül a szinte baráti klub által kontrollált BIF, a tőkepiaci ügyletek helyett mára a villányi bortermesztés finanszírozásával foglalkozó két Factory-cég, a Brau, a Hungagent, a Domus, az EHEP, a Konzum, a Pannon-Váltó, a Quaestor, a Styl, a Garex, vagy a Milford Appartmanná avanzsált egykori HBW.
A cégek közös jellegzetessége, hogy a tőzsdei szereplés iránt kevéssé elkötelezett többségi tulajdonosaik vannak, és éppen emiatt - valamint a többségében kis méretük által determinált alacsony likviditás miatt - tőzsdei árfolyamuk a könyvértékükhöz képest meglehetősen alacsony. (Az Arago 25-30, az Eravis törzsrészvénye 20-25, a Domus 25, a Pannon-Váltó, a Garex, a Konzum és az Émász 35-45 százalékát éri a könyv szerinti értékének).
A tőzsdei társaságok meghatározó tulajdonosai - elsőként az Aragónál - mostanában kezdik felfedezni azt a lehetőséget, amelyet még az értékpapírtörvény két évvel ezelőtti módosítása nyújtott nekik. Ha nyilvános ajánlattétel során szerzik meg a társaság részvényeinek 90 százalékát, a megmaradt részvényeket az ajánlati áron a kisrészvényeseknek - jogvesztés terhe mellett - kötelességük eladni az ajánlattevőnek. A fejlett tőkepiacokon jól ismert modell senkit sem zavart, amikor a Cofinecnél alkalmazták, mert a megajánlott árfolyam a részvényesek túlnyomó többsége szerint is kielégítő volt. Ha viszont éppen az alacsony likviditás és a felvásárlási kilátások hiánya miatt alacsony árfolyamú papírnál kap kedvet a fő tulajdonos a kiszorítósdira, a kisrészvényesek igencsak rosszul járhatnak. (Ebből a szempontból egyes árampapírok, a Pannon-Váltó valamint a Brau kisrészvényesei érezhetik magukat veszélyben, a BIF-nél az árfolyam elég közel áll a cég értékéhez.) A szigorodó szabályozás - bár deklarált célja éppen a kisrészvényesek hatékonyabb védelme volt - visszájára fordulhat: mind többen érezhetik terhesnek a tőzsdén maradást, a szabályozás pedig a nagyok számára olcsó kiutat biztosít a parkettről, miközben a kisrészvényesek hoppon maradhatnak.
Korányi G. Tamás
