A Skála-ajánlat körül még nem oszlik a homály. A tavaly novemberben 50 millió forintos alaptőkével megalapított és Balogh Ákos Capital-elnök által jegyzett, a vagyonkezelésen kívül ingatlanforgalmazással és
-kezeléssel foglalkozó Callum mögött ugyan egyértelműen az 1989-ben a Skála által alapított, ám már 1991-ben önállósult Capital Rt. áll, ám nem világos, hogy a megfigyelők által egymilliárd körüli vagyoni értékre becsült társaság milyen konstrukcióban kívánja végrehajtani a mindenképpen merész felvásárlási akciót.
A NAPI Gazdaság hivatalosan meg nem erősített információi szerint noha a Skála 54,83 százalékát (3,5 millió részvényt) birtokló Tengelmann Warenhandelgesellschaft a több hónapos tárgyalások során engedett valamit eredeti, 110-120 millió márkás árelképzeléséből, ám az engedmény inkább a fizetés módjában és a vevők által javasolt konstrukció elfogadásában nyilvánult meg, mint az ár összegében. (A forint erősödése mindenképpen a vevők kezére játszott.) Ha a becslések helyesek, a Tengelmann által kért ár megközelíti a részvényenkénti 4000 forintot, ám ebből nem következik, hogy a nyilvános ajánlati árfolyam akár csak köszönő viszonyban is lenne ezzel az árfolyammal. Még ha utóbbi a Tengelmannéhoz képest elhanyagolható tétel is lesz (hiszen például 1200 forint alatti árszinten a részvényesek egy része aligha fogadja el az ajánlatot), a Capital alighanem csak jelentős összegű - akár a tízmilliárd forintot is közelítő - bankhitel mellett tudja finanszírozni az ügyletet.
A hitelből finanszírozott vállalatfelvásárlás a magyar tőzsdei életben ritkaságnak számít, ami erősíti a kételyeket. (Az Arago jellemzően saját forrásokból vásárolt, a BorsodChem pedig saját részvényeivel fizetett a TVK-ért.) Jól értesült források szerint a Capitalt leginkább a Skála ingatlanállománya motiválja, ennek - egy részének - piacra dobásából kívánja előteremteni a vételár jelentős részét. A Skála által korábban előszeretettel hangoztatott 50 milliárdos biztosítási érték ugyan távol van a piacitól (néhány ingatlant időközben el is adtak), de külső megfigyelők 30 milliárdra azért taksálják az ingatlanegyüttest. Ennek legértékesebb darabja korábban állítólag a Nagyvásártelep 130 ezer négyzetméteres tömbje volt, amelynek 600 méternyi Duna-partja is van a Soroksári-Duna északi részén. A terület azonban - amely alig néhány száz méterre fekszik a Demján Sándor cégei által megálmodott új Duna-parti városrész déli szélétől - a közelmúltban egy Tengelmann-érdekeltségű kft.-be került, így nem képezi az üzlet tárgyát. A Nagyvásártelep értékét lapunk érdeklődésére néhány hónappal ezelőtt Imre István - a Skála-Coop részben az eladásról folytatott tárgyalások miatt távozott egykori elnök-vezérigazgatója - 7-9 milliárd forintra taksálta.
A Skálában maradt ingatlanok között a legértékesebbek a budai Skála, ahol a 20 ezer négyzetméteres beépített területet 30 ezer négyzetméteres üres - de kereskedelmi célra részben igénybe vehető - telek veszi körül, valamint a Skála Metró, amelynek felújítására csaknem 2 milliárd forintot fordított az áruházcég. Mások szerint a Capital - néhány ingatlan eladása után - némileg áramvonalasítva, de alapvetően áruházláncként kívánja működtetni a Skálát. Erre alighanem valamelyik, a magyar piacon még jelen nem lévő külföldi lánccal való együttműködés révén nyílna lehetőség. A Skála idén várható 27-28 milliárdos forgalma a magyar ruházati forgalom 6 százalékát teszi ki.
A Capital eddigi történetében mind a két forgatókönyvet alátámasztó elemek találhatók. A cég 1992-ben zömmel kárpótlási jegyért vásárolta meg az Alkalmi Áruház Rt.-t, és az üzleteket bezárva egyenként értékesítette az ingatlanokat. Négy évvel később viszont, amikor az egész könyvszakma felszisszent, hogy ugyanezt készül tenni a frissen megszerzett Libri Rt.-vel, más utat választott, s a Libri ma a magyar könyvpiac vezető cége, amely a Rákóczi út után most a Mammutban nyit új könyváruházat. Hasonló út választása esetén a Skálánál nem lenne könnyű a reorganizáció, emellett a hitelből finanszírozás is a „darabolós” verzió valószínűségét erősíti. Az viszont nem kérdés, hogy a részvény tőzsdén maradása esetén hogyan értékelné a piac a papírt, amelynek az utóbbi években jószerével egyetlen vonzóereje potenciális felvásárlási célpont voltából adódott.
Korányi G. Tamás
