Az OTP igazgatósága az 1999 februárjában - a tőzsdekényszer előírásai miatt - a tőzsdére bevezetett elsőbbségi sorozat kisebb likviditásával és a bank teljesítményét nem tükröző áralakulásával indokolja az elsőbbségi részvényesek által már régóta sürgetett átalakítást. A javaslat szerint a közgyűlési jóváhagyás után kellene benyújtani átalakításra az elsőbbségi részvényeket, a csere a cégbírósági bejegyezés után 30 napon belül kezdődne és 60 napig tartana.
Az átalakítással létrejött törzsrészvényeket azok az elsőbbségirészvény-tulajdonosok vehetnék át, akik a benyújtáskor befizetik a csereérték-különbözetet is. Ennek mértékét az OTP a törzsrészvény március 23-át megelőző (ekkor jelent meg az átalakításra utaló közgyűlési meghívó) hatvan napos tőzsdei átlagárfolyama (15 ezer 157 forint) és az elsőbbségi részvények 10 ezer forintos nyilvántartási értékének különbségében határozta meg. A cserére be nem nyújtott elsőbbségi részvényeket az OTP érvényteleníti és a javaslat szerint a helyettük kiadott törzsrészvények tőzsdei eladási árából az 5157 forintos cseredíjat levonva fizet értük a később jelentkező volt elsőbbségi részvényeseknek.
A cseredíjat megfizetni nem kívánó vagy tudó elsőbbségi részvényeseknek a bank - ha a közgyűlés jóváhagyja a további sajátrészvény-vásárlást - 9500 forinton tesz vételi ajánlatot, amely május 14-től június 29-ig élne.
A cseredíjas kötelező csere alighanem érdekes jogi fejtegetésekhez vezet majd a közgyűlésen, hiszen erre a magyar tőzsdei közéletben korábban nem volt példa. (A Richter elsőbbségi részvényei a még a tőzsdei bevezetést megelőzően született alapszabály és igazgatósági határozat alapján 2000 forintos cseredíj mellett fakultatív jelleggel cserélhetők át - ugyancsak közgyűlési jóváhagyással - törzsrészvényekké.) A társasági törvény sem ismeri a cseredíj fogalmát, így viszonylag tág tér nyílik a hagyományteremtésre.
Az elsőbbségi részvény korábbi tőzsdei árszintjéhez képest az OTP tavaly novemberi 10 ezer forintos ajánlata kétségtelenül gálánsnak is nevezhető, ám tény, hogy a kétféle részvény pusztán a szavazati jog hiányában tér el egymástól, ugyanakkor a kamatszint esése miatt az elsőbbségi részvényeket megillető 12 százalékos garantált osztalék a távolabbi jövőben felértékelődhet. (A tényleges osztalékszint 1997 óta ennél több és megegyezik a törzsével.) Bár az elsőbbségi részvények 80,6 százaléka már az OTP kezében van, a maradék 222 ezer részvény nem csekély hányada eredeti tulajdonosoknál - egykori kárpótoltaknál - lehet. Közülük valószínűleg nem kevesen sérelmezhetik azt a kilátást, hogy ha OTP-részvényesek akarnak maradni, mindenképpen fizetniük kell, méghozzá - a részvény névértékéhez viszonyítva - nem is keveset. Csak emlékeztetőül: a hasonló cserearány mellett, nagyjából hasonló időszakban (1993-1994-ben) ugyancsak kárpótlási jegyért kínált Mol elsőbbségi részvényeket az olajtársaság közgyűlésének döntése alapján mindenfajta értékkülönbözet fizettetése nélkül váltották át törzsrészvényekre.
K. G. T.
