A közgyűlési meghívó a már régóta esedékes részvényfelváltáson (az OTP a Richter mellett a magyar tőzsde legdrágább papírjává vált) és a technikai okokkal magyarázható dematerializáción kívül voltaképpen egyetlen meglepetést tartalmaz. A hazai spekulánsok régi álma látszik megvalósulni az OTP-elsőbbséginek törzsrészvényre való átcserélésével, csak éppen mire bekövetkezik, jószerével már nincs kisrészvényeseknél elsőbbségi részvény. Az OTP Bank tavaly novemberben tett, január 31-én lejárt vételi ajánlata során 928 ezer 320 elsőbbségi részvényt vásárolt fel 10 ezer forintos áron a részvényesektől, így most a sorozat közkézhányada mindössze 222 ezer darabból áll.
A társasági törvény rendelkezései szerint egy részvénysorozathoz fűződő jogok megváltoztatásához az érintett sorozat tulajdonosainak háromnegyedes többségű beleegyezése szükséges. Ez az OTP-elsőbbséginél 862 ezer 500 részvény tulajdonosának hozzájárulását jelenti. Érdekes kérdés, hogy a kibocsátó tulajdonában lévő részvények beszámítandók-e. Első pillanatban bárki hajlamos lenne nemmel válaszolni, hiszen a saját részvények a közgyűlésen nem szavazhatnak. Ám a törvény szövegéből az ellenkezője derül ki, hiszen nem szavazásról, hanem hozzájárulásról van szó. (A Richter öt évvel ezelőtt mindenesetre a hozzájárulás előtt eladta, majd a közgyűlés után viszavásárolta korábban felvásárolt elsőbbségi részvényeit.) Ugyanakkor a kötelező jellegű, vélhetően cseredíjas átalakítás, amelyet a kibocsátó maga szavaz meg, akár a megmaradt részvényesek ellenében is, legalábbis paradox ötletnek tűnik. (Talán még a társasági jog szellemétől is idegen lenne, de a jognak - mint a BorsodChem-ügy kapcsán megtanulhattuk - nem szelleme, hanem betűje van...)
A kétféle OTP-sorozat egységesítése 1995 óta valamennyi OTP-közgyűlésen felmerült, ám a bank vezetői eddig nem tartották időszerűnek a lépést. Igaz, maga a gondolat is képes volt időről időre spekulációs hullámokat indítani, ám ezek lassan elcsitultak. A tavaly őszi kezdeményezés hátterében a Postabankkal kapcsolatos OTP-aspirációk álltak, kiváló ideának tűnt tízezer forinton felvásárolni az elsőbbségi részvényeket (ez bőven meghaladta az akkori piaci árat), majd átalakítva törzsrészvénnyé, ezekkel fizetni az államnak.
Bár ez az ötlet azóta meghiúsult, a csaknem egymilliónyi saját részvényen az OTP a mai árfolyamok alapján így is csaknem 4 milliárd forintot keres, hiszen a cseredíj saját magát értelemszerűen nem terheli. Az OTP-csoport birtokában jelenleg mintegy 1,6 millió törzs- és 0,9 millió elsőbbségi részvény van, ez átalakítás esetén a mai árakon csaknem 33 milliárd forint értéket képvisel.
Spéder Zoltán, az OTP alelnöke a NAPI Gazdaság kérdésére nem részletezte a banknak a cserével kapcsolatos elképzeléseit, de utalt arra, hogy a részletek az április 18-tól megtekinthető közgyűlési dokumentumokból kiderülnek.
Az OTP vezetőinek korábbi megnyilatkozásai alapján biztosra vehető, hogy a Richter-modellhez hasonlóan cseredíjas lesz a csere, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy kötelező és nem fakultatív jellegű. Ha az elsőbbségi és törzsrészvényesek háromnegyede megszavazza a cserét (és az átalakított részvények ahhoz kapcsolódó tőzsdei bevezetését), az át nem cserélt részvények bizonyos idő múltán érvénytelenné válnak. Biztosra nem vehető, de valószínű, hogy ebben az esetben a cserét elmulasztó kisrészvényes papírját az OTP a januári vételi áron megveszi, így az igazán kis részvényesek, egykori kárpótoltak nem járnak rosszul. A cseredíjat alighanem a két részvénysorozat valamilyen időszakaszra érvényes árkülönbsége alapján kalkulálják, oly módon, hogy a megmaradt elsőbbségi-tulajdonosok ne juthassanak - az OTP-vezetés felfogása szerint indokolatlanul - előnyösebb helyzetbe azokhoz képest, akik januárban eladták papírjaikat a banknak. Figyelembe véve a törzsrészvények volatilitását, a legvalószínűbb egy 3000 forint körüli, esetleg ezt valamivel meghaladó cseredíj, amely az OTP-t további háromnegyed millió forint rendkívüli - esetleg a könyvvizsgáló döntése alapján a tőketartalék javára elszámolható - bevételhez juttatja.
Korányi G. Tamás
