Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Aki tüzetesen megvizsgálja a Pillér I. és II. ingatlanalapok éves, féléves jelentéseit, annak feltűnhet, hogy az alapoknak rendszeresen származik bevételük lízingdíjból is. Mivel az ingatlanlízing-szerződések hosszú távra is szólhatnak, felmerül a kérdés, mi lesz ezek sorsa az alapok futamidejének közelgő lejárata után. (A Pillér I. elvileg 2003-ban, a Pillér II. 2000 végén járt volna le, de kétszer egy éves hosszabbítás várható, illetve van folyamatban.)
Amint az alapkezelő Prudent Invest Rt.-nél megtudtuk, lízingszerződéseket csak korábban, évekkel ezelőtt kötöttek, amikor azok jogi szabályozása még kedvezőbb volt. Régen ugyanis a lízingbeadónál maradt az ingatlanok tulajdonjoga, ez ma már nincsen így. Két ilyen régebbi, élő szerződésük van jelenleg, a Pillér I.-nél egy nagyobb, a II.-nél egy kisebb értékű ingatlanra. (A Pillér I.-nél megfigyelők szerint a Csalogány utcai ingatlanról lehet szó, a Pillér II.-nél egy kisebb ipartelep-albetétről.) Ezek eredetileg 5-7 évre szóltak, és mindegyik lejár az alapok futamidejének - a tervezett meghosszabbításokkal együtt értendő - végéig.
Felmerül az a kérdés is, hogy milyen áron veheti majd meg a lízingbevevő az ingatlanokat a szerződés vége után, vagyis ki részesedik az ingatlanok - időközben nagy valószínűséggel bekövetkező - értéknövekedéséből. Amint az alapkezelőnél elmondták, a szerződések szerint maradványértéken (az amortizációval csökkentett értéken) vásárolhatók meg az ingatlanok, de éppen a piaci érték várható emelkedése, az infláció miatt körülbelül kétszeres szorzóval növelték meg a maradványértéket (vagyis a vevő a szerződéskötéskori érték 200 százalékát fizeti majd). Így az alapok is részesednek az értéknövekedésből. Addig egyébként a lízingdíj magasabb bevételt biztosít, mint ha bérleti díjat kapna az alap. Egy másik elvi lehetőség lehetne az ingatlanok értékesítésére, hogy a lízingszerződést esetleg cedálják, átadják valamelyik ingatlanlízinggel foglalkozó cégnek.
E. J.
