Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A 2000-es év jól kezdődött, az első félév 160 milliárdos összesített profitja még 30 százalékkal felülmúlta az 1999-es szintet. Ekkor még reálisnak látszott az a februári elemzői vélemény (NAPI Gazdaság, 2000. február 16., 15. oldal), amely 300 milliárdos éves profitot várt. Szeptember végére az előny zöme eltűnt, az A kategóriás cégek eredménye mindössze 3,2 százalékkal múlta felül az egy évvel korábbi szintet. Az utolsó negyedév azután nemcsak a gázárakon egy év alatt összesen 117 milliárdos mamut-veszteséget elszenvedő Mol nyereségét apasztotta le, de a tízmilliárdos - majd csak idén felhasználandó - létszám-leépítési tartalékolásra kényszerülő Matávét is. A telekomcég tízmilliárdos eredménycsökkenése viszonylag nem drámai, de az előző években részvényesei két számjegyű növekedéshez szoktak hozzá (1998-ban 67, 1999-ben 35 százalékkal nőtt az eredmény.) Itt jegyezzük meg, hogy néhány cég csak adózás előtti eredményét közölte, ezért az összehasonlítás érdekében az 1999-es számoknál is ezt vettük figyelembe. Ez szerencsére a nagyokra nem áll.
A nagy vesztők közé nem csupán óriások tartoznak, hanem kis cégek is. Közülük a Prímagáz helyzete romlott a legdrámaibban. 1999-ben még meghaladta az egymilliárdot a nyeresége, 2000-ben - mivel a gázáron elszenvedett veszteségét nem tudta a Molhoz hasonlóan a szénhidrogén-feldolgozáson vagy a kitermelésen részben kompenzálni - 4 milliárdos mínuszt hozott össze. Az alaptevékenységében egyik legjobb évét záró Pannon-Flax konszolidált mérlege pedig a Betonútépítő Rt. csődközeli helyzete miatt mutat 2,4 milliárd forint veszteséget.
Ha szektoronként vizsgáljuk az eredményeket, kitűnik, hogy a kétszemélyes bankszektor teljesített a legjobban. Összesített eredményük 45 százalékkal nőtt, ez az OTP teljesítménye mellett az IEB veszteségledolgozásának tulajdonítható. A gyógyszeripar számára is jó év volt 2000, a két nagy együttes eredménye 17 százalékkal nőtt, nagyjából olyan arányban, mint a - velük persze nehezen összehasonlítható - Phylaxia vesztesége. Az ugyancsak kétszereplős IT-szektor viszont rosszul teljesített, a Synergon 1999-ben sem túl rózsás 600 milliós profitja 700 milliós veszteségre változott, a Graphisoft eredménye pedig háromnegyedére olvadt. A kiskereskedelmi cégek közül a Fotex és a Csopak látványosan javult, a Skálát viszont csak a rendkívüli tételek mentették meg a veszteségtől. A nagyjából az előző évi szinten teljesítő áramszolgáltatók összehasonlítására később térünk majd vissza, a késedelem oka, hogy az Édász az egyedüli tőzsdei cég, amely nem tette közzé határidőre tőzsdei gyorsjelentését. (A táblázatból ezért hiányoznak az Édász adatai, eredményét viszont - 8 milliárd forintos becsléssel - hozzáadtuk a többiekéhez, így a 227,5 milliárdos összegben bennfoglaltatik.)
A tőzsdei cégek árbevétele (az egyszerűség kedvéért a két banknál a nettó kamatmarzsot tekintettük árbevételnek) 6,3 százalékkal nőtt 2000-ben, üzemi eredményük viszont ugyanilyen mértékben csökkent. A cégek összesített pénzügyi vesztesége 38,8 milliárd forintról 44,3 milliárdra nőtt, de gyakorlatilag eltűnt az 1999-ben még 17,2 milliárdra rúgó rendkívüli veszteség. Utóbbit 1999-ben jelentősen torzította, hogy a Mol itt számolta el a struktúraváltásra félretett 26 milliárdját, a Matáv viszont hasonló jellegű, összesen 13 milliárdos tartalékolást jelentő tételét a működési sorokon szerepeltette 2000-ben.
A tőzsdei cégek különböző mutatóit vizsgálva szembetűnő, hogy a blue chip-társaságok többsége igen magas sajáttőkearányos eredményt ért el. E papíroknak a P/BV (árfolyam/könyvérték) mutatója is rendre magasabb az átlagnál, ami legalábbis visszaadhatja hitünket a piac hatékonyságában.
Tanulságos összehasonlítani az olcsó és a drága papírokat. A korábbi listavezető Matáv helyét érthető módon az OTP és a Richter vette át, meglepő viszont, hogy az Antenna csaknem felzárkózott a Matávhoz. A Zwack viszonylagos drágasága a társaság kiemelkedő osztalékfizető képességének köszönhető, duplán is, hiszen a magas sajáttőke-arányos nyereség zöme nem a cég vagyonát gyarapítja.
Az olcsó papírok közül az Eravis és az Arago kirívóan alacsony P/BV értékét a pénzügyi befektetők által kevéssé kedvelt stratégiai tulajdonos magyarázza, bár így is paradox, hogy a Picket, a Zalakerámiát és az Eravist magában foglaló csoport kapitalizációja alig egyhatoda a vagyonának. A likvid részvények persze rendre drágábbak, mint az illikvidek, ám az első osztályban is találni olcsóbb papírokat. A Graboplast alig háromötödét éri könyvértékének, amit a piac rossz tapasztalatai részben magyaráznak. A cég tetemes eredménye tavaly is jórészt nem szokványos tételekből állt össze. A magyar piacon is igaz, hogy az anomáliák - ha lassabban is, mint a fejlettebb tőzsdéken - rendszerint kiegyenlítődnek. Csak azt nem lehet előre tudni, hogy az árfolyam indul el felfelé, vagy a vállalati teljesítmény igazolja a piac megelőlegezett véleményét. Utóbbira a Matáv 2000-es tőzsdei szereplése a tökéletes példa.
Korányi G. Tamás
