Lassan elfogytak a felvásárlási célpontok a magyar tőzsdéről. Az egyik utolsó, e címre - jövőbeli várható teljesítménye és jelenlegi árszintje alapján esélyes - társaság a Pannonplast, amelyről az elmúlt hónapokban többször is felröppentek olyan hírek, hogy valaki elkezdte gyűjtögetni papírjait. A „jólértesültek" először - már-már szokásosan - itt is orosz befektetőket véltek látni, majd a tőzsdei cégek bekebelezésében mind jártasabbá váló Arago Befektetési Rt.-t emlegették kéretlen jelöltként. A nagy étvágyú Arago portfóliójában ugyan már három tőzsdei társaság szerepel, de a cég pénzügyi lehetőségei - eladósodottsága vagyonához képest meglehetősen alacsony - nem tették volna kizárttá az újabb nekirugaszkodást. Ráadásul a Pannonplast 18 milliárdos kapitalizációja és szórt tulajdonosi struktúrája alapján 4-5 milliárd forint elég lett volna a már ismert „aragós" huszárcsíny végrehajtásához.
A felvásárlás elmaradásának miértjére a Pannonplast utóbbi években kidolgozott, a magyar tőzsdei világban párját ritkítóan szilárd védelmi rendszere adhat magyarázatot. Az a befektető, aki a felvásárlás szándékán gondolkozik, az alapszabály tüzetes átolvasása után vélhetően kisebb elánnal kezd a cég esetleges átvilágításába. Az alapszabály értelmében ugyanis egy befektető, illetve az érdekkörébe tartozó kapcsolt társaság - ennek már a 15 százalékos tulajdoni befolyás alatt lévő társaság is megfelel - csak úgy szerezhet 25 százaléknál nagyobb részesedést a Pannonplastban, ha vételi ajánlatot tesz a többi részvényes számára. A vételi árfolyam az ajánlattételt megelőző 12 hónap alatt az ajánlattevő által fizetett legmagasabb ár vagy az ajánlattételt megelőző három hónap tőzsdei átlagárának 125 százaléka közül a magasabb érték kell hogy legyen.
A 25 százalékos korlát más tőzsdei cégeknél (például Mol, Richter) is ismert, de a Pannonplast ezt gyakorlatilag megfelezte, hiszen további kikötés, hogy függetlenül a részvények darabszámától egy részvényesnek sem lehet 12,5 százaléknál nagyobb szavazati aránya a közgyűlésen. Mint ismeretes, a Pannonplast menedzsmentje a részvények mintegy 3 százalékát birtokolja, néhány pénzügyi intézmény szavazatára bizton számíthat, így 12,5 százalékkal aligha vehetné át bárki is a hatalmat a cégben. (Két évvel ezelőtt az Aragónak 15 százalék birtokában sikerült átalakítania a Zalakerámia igazgatóságát, kihasználva, hogy a vezető testületek mandátuma éppen lejárt.)
A Pannonplastnál a részvénykönyvi bejegyzésről az igazgatóság dönt, amely tüzetesen megvizsgálja a befektetőket. A társaság vezetése jogosult egyrészt tájékoztatást kérni, amely igen széles körben vizsgálja a különböző tulajdonosi kapcsolatokat. Továbbá évente egyszer az öt százaléknál nagyobb részvényhányaddal rendelkező befektetőktől is hasonló adatokat kérhet, mindezeket 15 napos határidővel.
Meg nem erősített, de megbízható információk szerint a társaság az alapszabályon túl egyéb védelmi eszközökkel is rendelkezik, talán a legfrissebb, borsodi példákból tanulva. A belső védővonal a holdingstruktúra adta lehetőségeket használja ki. Néhány, a csoporthoz tartozó kft.-nél, ahol a külföldi partnerek jelentős, de kisebbségi részesedéssel bírnak, a Pannonplast menedzsmentjének drasztikus cseréje esetén olyan opciós szerződések léphetnének életbe, amelyek alapján a Pannonplast kerülhetne kisebbségi tulajdonba. Ez egy ellenséges felvásárló számára nem egyszerűen megdrágítaná a vételt - utóbbi tényező még a külső részvényesek számára is tolerálható -, hanem egyszerűen leértékelné a megszerezni kívánt céget.
A társaság fő tulajdonosai egyébként a legutóbbi gyorsjelentés adatai szerint az intézményi befektetőként szereplő, 6,91 százalékkal rendelkező EEFD Investments Ltd., míg az alaptőke 10,84, illetve 12,30 százaléka két letétkezelőnél, a Bank Austriánál és a Pictet & CIE-nél található. Az első negyedévi adatok alapján tavaly még több mint 5 százalékkal rendelkezett a társaságban a Morgan Stanley befektetési bank is.
Madarász János
