A Synergon vesszőfutásának október közepi kezdete óta a magyar IT-papír a tőzsdén likvidebbé vált, mint a kibocsátás utáni időszaktól eltekintve valaha. Két hónap alatt 8,7 millió részvény, a teljes alaptőke 92, a közkézhányad 155 százaléka fordult meg a parketten. Még ha a napi játékosok felerősödött tevékenységét figyelembe is vesszük, a számok akár nagyobb arányú, célzott bevásárlásokra is utalhatnak. A piacon a november 28-i 1,36 millió darabos forgalmi csúcs nyomán felröppent Cisco-variánst ugyan maga a hírbe hozott cáfolta (NAPI Gazdaság, 2000. november 30., 13. oldal), ráadásul iparági megfigyelők szerint is valószínűbb, hogy a jövőre közvetlen eladásokba kezdő multi nem a cég egészét, inkább csak egyes szakembereket szeretne magáénak tudni, a felvásárlási hipotézisek tartják magukat. Akad olyan változat is, amely szerint nem szakmai befektető, hanem egy IT-cégek felvásárlására szakosodott alap áll a bevásárlás mögött, amely a kívánt 10 százalék körüli részesedést már meg is vette volna.
Garamszegi Tamás, a Synergon befektetői kapcsolatokért felelős vezetője a NAPI Gazdaságnak elmondta, hogy az utóbbi napokban nem tapasztaltak nagyobb arányú részvénykönyvi mozgásokat vagy a korábbinál intenzívebb befektetői érdeklődést.
A Synergont tulajdonosi struktúrája - a három volt, illetve jelenlegi felső vezető magánemberként vagy cégeiken keresztül a jegyzett tőke 43 százalékát birtokolja - elég erős védelmet jelent bármiféle ellenséges felvásárlási szándék ellen. Ezt tetézi az az alapszabályi korlátozás, amely 10 százalékos tulajdonrész felett bejelentési kötelezettséget ír elő, és 25 százalék felett nyilvános ajánlatot kíván meg. Utóbbi abban az esetben, ha nem sikerül legalább a részvények 75 százalékát összegyűjteni - ami jelenleg csak a menedzsment részének megvásárlásával jöhet össze -, sikertelen, és az ajánlattevő a 25 százalékot meghaladó résszel nem szavazhat. Az ajánlat árfolyamára nézve viszont a tájékoztató nem tartalmaz előírást.
A társasághoz közeli forrásból lapunk úgy értesült, hogy a menedzsmentet sem kereste meg senki az utóbbi hetekben vételi szándékkal, így a társaság jelenleg - bár naprakészen igyekszik nyomon követni a papírjával történteket - nem tart egy meglepetésszerű felvásárlási akciótól. A tőkepiacot ismerve az sem elképzelhetetlen, hogy a felvásárlási híreket épen azok a körök terjesztik, amelyek magas bekerülési árú papírjaiktól egy újabb árhullámot meglovagolva szeretnének megválni.
A Synergon-történet másik aspektusa - ha a társaság szempontjából legrosszabb forgatókönyv valósul meg és az eljárás büntetőperrel folytatódik illetve a céget is érintő jogerős ítélettel ér véget - a kibocsátói felelősség kérdését is felvetheti.
A Synergonhoz nem érkezett a nyomozó hatóságtól megkeresés a volt vezérigazgató ellen folyó büntetőeljárás kapcsán - tudta meg a NAPI Gazdaság a társaság befektetői kapcsolatokért felelős vezetőjétől. Néhány héttel korábban maga a társaság tette közzé, hogy APEH Bűnügyi Igazgatóságától kapott tájékoztatás szerint a Szalóczy Zsolt ellen folyó eljárás összefüggésben áll a társaságban végzett korábbi tevékenységével (NAPI Gazdaság, 2000. november 2., 11. oldal). A bejelentés súlyát mutatja, hogy az október 12-én - a vezérigazgató 72 órás őrizetbe vételéről szóló hírek megjelenése előtt - még 1660 forinton forgó részvény árfolyama november 4-én 1000 forint alá esett. Azóta ugyan - éppen a felvásárlási pletykák hatására - 1000-1150 forint között ingadozik a kurzus, ráadásul a társaság megítélését javította a minapi Vivendi-megrendelés, de egyelőre egyetlen külső szemlélő számára sem mérhető fel, hogy a volt vezérigazgató elleni - alapjaiban is eléggé tisztázatlan - vádak pontosan miként érinthetik a céget. Ami leszűrhető, az 1999. márciusi nyilvános kibocsátás tájékoztatójában a cég elnöke és vezérigazgatója - a forgalmazó CA-IB akkori vezérigazgatójával együtt - aláírásukkal hitelesítették, hogy a tájékoztató a valóságnak megfelelő állításokat tartalmazza és nem hallgat el a cég megítélése szempontjából lényeges információkat. Mivel a társaságot is esetleg érintő, az APEH érdeklődését kiváltó adóügyi problémák a kockázati tényezők között - érthető módon - nem kerültek említésre, elvileg nem zárható ki, felvetődik az értékpapírtörvény ominózus 38. paragrafusa. E passzus rendelkezik a kibocsátó és a forgalmazó egyetemleges felelősségéről. Magyarországom a WVM-kötvények esetétől eltekintve ilyen eljárás még nem indult, a Synergon körüli eddigi események pedig távolról sem adnak alapot arra, hogy éppen a jobb sorsa érdemes IT-cég lesz a precedens. Mivel a pontos vádak mibenlétét homály fedi, az elméleti lehetőség nem zárható ki egészen.
Korányi G. Tamás
