A Magyar Energia Hivatal (MEH) 25 dolláros importgázár-költség elismerésére tesz javaslatot a gazdasági miniszternek. A hivatal szakértői elismerik, hogy a gázárak világpiaci árának és a dollár árfolyamának változása olyan mértékű volt az elmúlt időszakban, ami részben indokolja a Mol felülvizsgálati kérelmét. Ugyanakkor felhívják a figyelmet arra, hogy a Mol az elmúlt években nem kezelte eléggé hatékonyan beszerzési forrásait, ezért a jelenleg keletkező veszteségért elsősorban maga a társaság a felelős. A Molnak ugyanis egyfelől lett volna lehetősége arra is, hogy a Panrusgáz Rt.-vel még 1998-ban megállapodást kössön, amellyel kivédhette volna a rendkívüli áremelkedés veszélyeit. (A Mol ugyan kért egy ilyen megállapodás megkötésére engedélyt, de nem kapta meg, a MEH szerint egyszerűen azért, mert az nem engedélyköteles, tehát a kérés is felesleges volt.) Másfelől a dollárárfolyam változása ellen is védekezhetett volna. Ráadásul a jelenlegi árszabályozás 1997-es kezdete óta több éven keresztül az indokoltnál magasabb áron értékesíthetett volna.
Ezek a tételek pedig sok tízmilliárd forintot jelentenek a Mol büdzséjében. A korábban indokolatlanul képződött extraprofit (amelynek céltartalék funkciójára 1999 tavaszán figyelmeztették is a társaságot a Mol erről nem tett közzé tájékoztatást a részvényesei számára) 2123 milliárd forintot jelent. A Panrusgázzal való megállapodás elmulasztása 24 milliárd forintot, a dollárárfolyam-változás elleni védekezés hiánya pedig 39 milliárd forintot jelentett a társaságnál.
Ez együtt tetemes összeg, összevethető a Mol idei évre tervezett 100 milliárd forintos importgázveszteségével. Mindazonáltal ezek az összegek, amelyek a MEH szerint a Mol-menedzsment hibás döntéseinek és nem az árszabályozásnak a számlájára írhatók, több év alatt gyűltek össze. Ráadásul a MEH-szakértők is jelezték, hogy például az árfolyam-fedezeti ügyleteknél ezek a számok nem tartalmazzák az ilyen védekezés tetemes költségeit.
A MEH tehát úgy gondolja, hogy a Mol jórészt indokolatlanul kívánja teljes mértékben a fogyasztókra hárítani a magas olajárakból és az erős dollárból eredő összes veszteséget. Ezek jó részét a társaság megfelelő üzleti döntésekkel kivédhette volna, és ezért nem a fogyasztókkal kell megfizettetnie. Ugyanakkor az importköltségek emelkedése olyan mértékű, hogy az egyrészt indokolná az egész szabályozás megváltoztatását, másrészt azt, hogy magasabb importárat ismerjenek el a hazai gázárakban. Erre hivatkozva született a felemás, a kérelemnek részben helyt adó határozat.
A. A. G.
