A több hírügynökség által is idézett cikkekben egyébként a lengyel PKN mellett az INA-val való fúziót is említik, új információként közölve, hogy a Mol nem tett le a horvát olajtársasággal való egyesülésről. Ráadásként azt is közlik, hogy a napokban Székesfehérváron a két ország államfői is tárgyaltak, ahol bár szóba kerültek az olajipari cégek, de csupán a két ország közti együttműködés viszonylatában.
Lapunk már többször is közzétett információi szerint a Mol valóban nem tett le a horvát INA-val való egyesülési szándékáról. Más kérdés, hogy az időközben lezajlott horvátországi választások eredményeképpen a helyzet megváltozott, és legalábbis horvát részről úgy tűnik, nincs meg a kellő készség egy ilyen lehetőség kihasználására. Az új horvát kormánynak minden bizonnyal időre van szüksége privatizációs elképzelései kimunkálásához. A Mol a tárgyalásokat bármikor felújítaná, de ehhez a horvát félnek is megfelelő feltételeket kell kínálnia. Nagy kérdés, hogy a horvát kormány, amelynek várhatóan rövid időn belül égetően szüksége lesz a privatizációs bevételekre, hogyan dönt majd az INA magánkézbe adásával kapcsolatban. Megfigyelők emlékeztetnek arra, hogy a Mol által ajánlott egyesülés önmagában nem járna készpénzbevétellel a horvát kormány számára. Pénzt csak abban az esetben látna, ha a létrejövő közös társaságból el is adna részvényeket (ahogy a magyar állam előtt is ez az út áll majd vagy a Mol, vagy a közös cég új részvényeinek eladásával).
Ez azonban pusztán spekuláció, hiszen jelenleg a tőkepiacok fogadókészsége sem tűnik igazán megfelelőnek. Az INA nyereséges működtetéséhez ugyanis még Horvátországban is akadna tennivaló az állami szabályozás területén és aligha vitatható, hogy a magyar állam jelenlegi gázárpolitikája sem teremtett különösebben kedvező légkört egy esetleges Mol-kibocsátáshoz. Erre egyébként elemzők szerint az INA-val való fúzió esetén hosszabb-rövidebb időn belül - akárhogy tagadja is most még a Mol-menedzsment - mindenképpen szükség lenne.
A. A. G.
