Keresik a Budapest Bankot

A valaha a hazai kis- és középbefektetők kedvenc vadászterületének számító tőzsdén kívüli részvénypiac alól az értékpapír-törvényben foglalt tőzsdekényszer húzta ki a talajt, mivel a fő papírok - elsősorban az áramszolgáltatók - sorra bekerültek a tőzsdére. A végső csapást az ÁPTF 1998. őszi határozata adta meg, amelyben figyelmeztette a brókercégeket, hogy nem nyilvános papírokra (ilyen például az abban az időben a tőzsdei bevezetés gondolatával kacérkodó, ezért a spekulánsok kedvencévé előrukkolt Sasad) a napisajtóban nem tehetnek vételi és eladási ajánlatokat. Bár a kiskaput hamar megtalálták a brókerek - egy időre elszaporodtak a lapokban a részvényt keresek-kínálok típusú lakossági apróhirdetések - a likviditás mesterséges szűkítése elijesztette a spekulánsréteget.
Az utóbbi hónapokban az OTC-részvénypiac fogalma gyakorlatilag négy-öt - korábban ilyen-olyan okból viszonylag szélesebb befektetői körhöz kikerült - részvényre szűkült. Ezek közül egyetlen nyilvános kibocsátású akad, a Budapest Bank (BB) törzs- és elsőbbségi sorozata. (Előbbi adta az április 10-16-a közötti hét teljes bejelentett OTC-forgalmát, 99,25 százalékos átlagárfolyamon.) A BB részvényére elvileg vonatkozik a tőzsdekényszer, a bank szavakban már többször utalt is rá, hogy valamikor kész eleget tenni a kötelezettségnek, ám konkrét lépések ez ügyben nem történtek és láthatóan a felügyeletnek sem sürgős, hogy érvényt szerezzen a törvény betűjének.
A BB iránt az utóbbi hetekben némileg élénkült a befektetők érdeklődése (persze ez továbbra is csak csekély mennyiségeket jelent), mivel elterjedt, hogy a fő tulajdonos esetleg hamarabb lehívja 2001 májusában lejáró opcióját a magyar államtól. (A 19,485 milliárd forintos jegyzett tőke 28 százalékát birtokló GE Capital vételi opcióval rendelkezik az állami kézben maradt 23,6 százalékra.) A két évvel ezelőtti utolsó hossz idején 200 százalékig emelkedő árfolyam jelenleg alulról súrolja a névértéket.
Az OTC-piac többi szereplője az osztalékért szívesen vásárolt Tigáz, a Mátrai Erőmű és a Sasad. Utóbbi az 1998. augusztusi 130 százalékos csúcs után 1999 végére 30-35 százalékra esett vissza. Idén a kibocsátó előbb 37,5, márciusban 44 százalékon vette saját papírját, az utóbbi hetekben - az ingatlan-piaci optimizmus hatására - 50-57 százalék közötti sávban születtek üzletek a részvényre. A 17,5 százalékos, június elején fizetésre kerülő osztalékáért 80-90 százalékon is vásárolt Mátrain kívül a többi erőműrészvény iránt alig van kereslet (kivéve a 28 százalékos osztalékot fizető, ám nagyon kevés kézben koncentrálódó Dunamenti Erőművet). A tavalyi tőkeleszállítás után már csak 6000 forint névértékű, de az 1999-es mérlegadatok alapján már alig több mint 4000 forintos részvényenkénti saját tőkével bíró Ajkai Erőmű részvényét brókerek szerint 1000 forintos árfolyamon is inkább csak kínálják, a Bakonyi Erőműre 700-800 forintos árszinten már van némi kereslet. Az MVM 8000 forintra leszállított névértékű részvényét inkább csak a kuriózumok kedvelői keresik - szórványosan egy-egy milliós tétel névérték körül cserél gazdát -, de többen a jövő egyik nagy ígéretének vélik az utolsó privatizációs nagykibocsátás tárgyát.
K. G. T.