A rendszerirányító felelős a közcélú földgázrendszer működésének koordinálásáért. E diszpécserközpont átadásának ellentételezésére - amelyet egyébként a Mol szeretne a saját tulajdonában megtartani - a koncepció három lehetőséget sorol fel. Az első variáció szerint készpénzben fizetnének a Molnak, ami megfigyelők szerint kevéssé valószínű. Ha mégis ezt választanák, nagy kérdés a fizetendő ár, a diszpécserközpont piaci értékére vonatkozóan ugyanis még csak becslések sincsenek, stratégiai jelentőségénél fogva azonban óriási értéket képvisel.
A második lehetőség az ellenérték beépítése a gázárba. Az úgynevezett gázfilléreken alapuló megoldás azért valószínűtlen, mert az állam eddig sem mutatott sok hajlandóságot arra, hogy a fogyasztókra terheljen költségeket.
A fogyasztók egyébként sem biztos, hogy a piaci rendszerre való átállásnál nagy valószínűséggel amúgy is emelkedő árak mellé szívesen vállalnának további költségeket a központ államosítása kedvéért.
A harmadik lehetőség a legérdekesebb. Eszerint az állam 25 százalékos Mol-részvénycsomagját, illetve ennek egy részét használnák fel ellentételezésre. Nyilvánvalóan ez is felveti az ár kérdését, de még inkább azt, hogy mi történne egy ilyen esetben a fennmaradó részvényekkel. Az állam számára nyilvánvalóan fontosabb a 25 százaléknyi tulajdonhányad annál, hogy annak egy részétől végül is bevétel elérése nélkül megváljon, így erre vélhetően csak a további privatizációval együtt kerülhet sor. Ez viszont azt is jelenti, hogy (már amennyiben a koncepciónak ez a része valóban így valósulna meg) az állami kézben levő 25 százaléknyi részvénycsomag értékesítésére (vagy annak egy jelentős részére) legkésőbb a jövő évben sor kerül.
A. A. G.
