Az erősödés mindazonáltal rövid életű volt, hiszen a részvény árát feltehetően csak az a tény befolyásolná jelentősen, ha erről az északnyugat-szibériai olajmezőről, ami a becslések szerint összesen mintegy 175 millió hordó olajat rejt (ennek a fele illeti majd a Molt) kiderülne, hogy még nagyobbak a tartalékai.
Ezzel a cég és ily módon a részvény is felértékelődne, hiszen a olajvállalatok értékelésekor az egyik legfontosabb szempont a birtokukban levő kitermelhető olajkészlet. Erről azonban az Interfax hírében nincs szó, csupán annyiról, hogy a második legnagyobb orosz olajvállalatnak számító Jukosz erről a mezőről az idén már 170 ezer tonna olajat fog kitermelni az eddigiek mellett további 15 kút üzembe állításával.
A mező termelésbe állítása egyébként - mint Mosonyi György Mol-vezérigazgató korábban lapunknak elmondta (NAPI Gazdaság, 2000. április 10., 4. oldal) - a magyar olajvállalatnak három év alatt mintegy 200 millió dollárjába fog kerülni, ez a számítások szerint bőven megéri a ráfordítást.
Mosonyi György tegnap részt vett az ETE ülésén, ahol a gázpiac liberalizációjáról és a Mol ezzel kapcsolatos stratégiájáról tartott előadást. Elmondta, hogy a Mol a verseny azonnali piacra engedését támogatja, amelynek végeredményeképpen a piac határozná meg a gázárakat és a fogyasztók döntenék el, hogy kivel kívánnak szerződni, hogy gázt vegyenek. Előzetes próbaszámításaik szerint az ekkor szükségessé váló, a fogyasztók egyharmada részére szükséges kompenzáció mértéke (amivel lehetővé lehetne tenni, hogy számukra ez ne jelentse az addigi helyzet rosszabbodását) mintegy évi tízmilliárd forintot emésztene fel.
A piacnyitáskor a monopolhelyzetben végzett tevékenységeket (egyebek mellett a vezetékek tulajdonjoga tartozik e körbe) számvitelileg el kell választani a versenynek kitett tevékenységektől és szigorúan szabályozni kell. A kereskedelmi tevékenységeket viszont a versenynek kell szabályozni, így lehet csak elérni, hogy a fogyasztók is jól járjanak.
A. A. G.
