Osztanak a Rábánál

A várakozásoknál is magasabb, 45 százalékos osztalék kifizetését javasolja a Rába igazgatósága a társaság április 27-én összeülő közgyűlésének. A javaslat elfogadására minden esély megvan, miután korábban mind az öt, 10 százalék körüli részesedéssel bíró nagytulajdonos támogatásáról biztosította a társaság új stratégiáját, melynek része a tőkeszerkezet racionalizálása. A Rába 1997-es privatizációja óta lényegében érintetlenül, államkötvényben fekszik az akkori tőkeemeléséből származó bevétel, amelyet korábban terjeszkedésre, beruházásra szántak. Így nem csoda, ha a tulajdonosok inkább közvetlenül a saját zsebükben szeretnék látni a társaságnál nem hatékonyan fekvő pénzt - mondta a NAPI kérdésére Fekete Zoltán, a Rábát a partnerkeresésben segítő CSFB munkatársa. A nagytulajdonosok közül különösen kettő, a Rába Menedzsment Kft. és a Graboplast számára tűnik fontosnak a magas osztalék. A tízszázalékos pakett után járó mintegy 670 millió forint előbbinek a Rába-csomag visszavásárlásának finanszírozása, míg utóbbinak az idei tervek gerincét adó rendkívüli bevételek megfelelő szintjének biztosítása miatt lehet különösen nagy szüksége.
A Rába bejelentése szerint két részvényes (az EBRD és a Graboplast) indítványára felvették a napirendre a Rába tulajdonában lévő Rábaköz Kft., valamint a társaság által közvetlenül birtokolt saját törzsrészvények bevonását. A lépéssel a Rába jegyzett tőkéje 5,51 százalékkal, a jelenlegi 14 924 468 ezer forintról 14 102 206 ezer forintra csökkenne. Az indoklás szerint a részvények több mint egy éve vannak az említett társaságok birtokában, ezért azokat a Gt. értelmében "kötelezően be kell vonni". A bevonás pozitív hatása, hogy csökken a részvények darabszáma, így az egy részvényre vetített mutatók (pl. EPS) javulnak. Ráadásul a részvényesek tulajdoni aránya is 5,8 százalékkal növekszik, ami a 10 százalék körüli részesedéssel bíró nagytulajdonosok esetében több mint fél százalékpontos részesedésnövekedést jelent. Az idei évben azonban a lépés inkább csökkenti a részvényenkénti eredményt, mivel az 1475 forinton nyilvántartott részvények és a névérték közötti 475 forintos különbséget a társaság alighanem a rendkívüli ráfordítások között számolja el, ami - az adófizetési kötelezettség csökkenését is figyelembe véve - mintegy 320 millió forinttal rontja az idei eredményt, igaz, nem érinti a cash-pozíciót.
Az indoklás emellett hallgat a másik lehetséges megoldásról, a részvények eladásáról. Ekkora mennyiség megfontolt értékesítése minden bizonnyal nem jelentene túl nagy falatot a piacnak. Ez esetben adó után 825 milliós árfolyamnyereséget érhetne el a társaság, bár le kéne mondania a tőkeleszállítás távlati kedvező hatásairól, és - az eladás időzítésétől függően - esetleg 370 millió forint osztalékot is kellene fizetni a részvények után.
Ugyancsak az EBRD és a Graboplast indítványára vették fel a napirendre, hogy az alaptőke 10 százalékáig terjedő mértékben a Rába saját részvényeket vásárolhasson. Piaci szempontból a hír mindenképpen kedvező hatású, hiszen a sajátrészvény-vásárlással csökkenne az EMA március eleji kiszállásával megnövekedett közkézhányad. A korai öröm ellen szól viszont, hogy még nem lehet pontosan tudni, a felhatalmazás kérése csak amolyan hangulatjavító intézkedés volt-e, vagy valódi vásárlási szándék áll mögötte.
A most bejelentett döntések így a Rába-részvényesek szempontjából nem értékelhetők egyértelműen. Egyrészt a magas osztalékvárakozások - mint azt a tegnapi tőzsdei áralakulás is mutatta - jórészt már beépültek az árfolyamba. A tőkecsökkentés idén még nem hat pozitívan, a sajátrészvény-vásárlási szándék komolyságát pedig egyelőre csak találgatni lehet. A részvények megítélését sokkal inkább javíthatná a már évek óta várt és március elején konkrétabban is kilátásba helyezett stratégiai befektető megtalálása. Ezt szolgálja a gép- (ezen belül az autó)iparban erős CSFB pénzügyi tanácsadói megbízása. A NABI és a Mezőgép tőzsdei bevezetésénél is bábáskodó és szerteágazó nemzetközi gépipari kapcsolatokkal rendelkező cég felkérése nem tűnik rossz húzásnak. Az elmúlt két év mintegy tucatnyi pletykája valamilyen stratégiai befektető felbukkanásáról azonban érthetően szkeptikussá tette a részvényeseket, akiket a legkönnyebben nyilván egy kézzelfogható stratégiai partner felmutatásával lehetne felrázni.
MOLNÁR GERGELY