Csatát vesztett a Hellenic Kékkúton

Sikertelenül zárult a Coca-Cola-palackozó, görög Hellenic Bottling Company leányvállalata, a 3E Limited Kékkúti-részvényekre tett nyilvános vételi ajánlata. Az ajánlati időszak lezárultáig a részvények 34,76 százalékát ajánlották fel a 9,23 dolláros vételáron, tehát a Perrier és a ZEIG kivételével az összes kisrészvényes - beleértve a társaságban köztudottan meglehetősen magas részesedéssel rendelkező Budapest Növekedési Alapot, a részvénykönyv szerint szintén nagytulajdonos Merrill Lynchet és a Kékkúti menedzsmentjét is - szívesen élt volna a felkínált lehetőséggel. A Perrier Vittel S.A. 7,93 dolláros ajánlatát érvénytelenítő ellenajánlatban a 3E Limited feltételként kikötötte a legalább 50 százalékos részesedés megszerzését, s mivel ez nem sikerült, a felajánlott részvényeket sem vásárolja meg. A 3E Limited reakciója érthető, hiszen a jelek szerint a Perrier és a ZEIG - akik gyakorlatilag a felajánlott mennyiségen kívül az összes többi részvényt ellenőrzésük alatt tartják - szorosan együttműködtek az ajánlat során. Mással ugyanis nehezen lehetne magyarázni azt, hogy a Perrier ajánlatáról kedvezően nyilatkozó ZEIG a 16 százalékkal magasabb árfolyamon megtett ellenajánlat során miért nem élt az eladási lehetőséggel.
Kékkúton a jelek szerint patthelyzet alakult ki. A HBC szóvivője, Tony Baynes a NAPI Gazdaságnak korábban úgy nyilatkozott, hogy bármely, az ő általuk ajánlott 9,23 dolláros vételárnál alacsonyabb nyilvános vételi ajánlatra a jövőben is ellenajánlattal válaszolnak. A Perrier viszont, ha további részesedést kíván vásárolni az ásványvízgyártó társaságban, azt vélhetően csak nyilvános ajánlattal teheti. (Még akkor is, ha a ZEIG-gel a háttérben a HBC-ajánlat ideje alatt kiegyezett.) A Perrier egyébként januárban, nyilvános ajánlatában meglehetősen egyértelműen fogalmazott a Kékkútival kapcsolatos terveiről. E szerint céljai között szerepel a Kékkúti saját vállalati rendszerébe történő integrálása és a részvények 100 százalékának megszerzése. Természetesen erre lehetősége van oly módon is, hogy a ZEIG-gel együttesen irányítja az ásványvízipari társaságot. Ha azonban a ZEIG csomagját mégis meg kívánja szerezni, akkor a piaci pletykák szerint megkötött különalku (amely szerint a szóban forgó részvénycsomagért magasabb árat fizetne, mint a többi papírért) nehezen lenne keresztülvihető, hiszen a 10 százalék feletti tulajdonrésszel rendelkező pénzügyi befektetők ezt vélhetően nem tennék egyszerűvé.
LOVAS ANDRÁS