Nemcsak a Postabank lehet célpont

Az OTP - már csak méreténél fogva is - kedvenc alanya a bankfúziós találgatásoknak. Tavaly novemberben az ING Bank lakossági üzletágának eladásakor merült fel a neve lehetséges vevőként (NAPI Gazdaság, 1999. november 27., 7 oldal), néhány héttel ezelőtt pedig a K&H Bank - azóta a belga főtulajdonos által megvásárolt - állami pakettje kapcsán került célkeresztbe a nagybank. Legutóbb egy, már 1998 őszén felröppent pletyka éledt fel, az OTP-Postabank házasságról. Akkoriban az OTP maga is tett bizonyos - háttérben maradt - lépéseket a Postabank-hagyaték egésze vagy legalábbis a lakossági üzletág megszerzése érdekében, de a próbálkozások az akkori politikai helyzetben eléggé esélytelenek voltak, ráadásul az OTP anyagi lehetőségeit is meghaladta a Postabank-konszolidáció pénzigénye.
A Postabank helyzete azóta stabilizálódott, a privatizáció még az idén napirendre kerül. Az OTP soha nem rejtette véka alá terjeszkedési terveit, amelyek más magyar bankok próbálkozásaitól eltérően mindig is a határokon belül maradtak. (A pozsonyi, bukaresti és horvátországi akvizíciók a konkurenseknek amúgy sem okoztak sok örömet.) Az OTP tegnapi közleménye ismét megerősíti, hogy a bank a szerves fejlődés stratégiáját preferálja, de nem zárja ki annak lehetőségét, hogy középtávon részt vegyen a magyar bankrendszer várható konszolidációjában. A meglehetősen dodonai mondat első felét elemzők úgy értelmezik, hogy az OTP nem kíván tőkeemeléshez folyamodni (noha 109 milliárdos saját tőkéje csak a magyar mezőnyből magaslik ki), még egy esetleges fúzió érdekében sem. Ugyanakkor piaci részesedését tovább erősítené bizonyos szegmensekben sikeres kisebb bankok - vagy inkább banki üzletágak - megvételével. Erre néhány tízmilliárd forintot tudna mozgósítani a bank vezetése, ami egy esetleg kivonuló multi eddigi költségeit részben képes lenne fedezni. (Bár például az egyik elméletileg lehetséges célpont, az ABN Amro Bank eddig több mint 40 milliárd forintjába került a holland anyabanknak.) A Postabank privatizációs koncepciójába alighanem nehezen lenne beilleszthető a bank ékkövének tekinthető lakossági üzletág sima eladása a legnagyobb konkurensnek. A középbanki mezőnyben azonban megfigyelők szerint két-három éves távlatban kerülhetnek néhányan eladósorba, még ha most még mindegyik külföldi anyabank is igyekszik ennek ellenkezőjéről meggyőzni a szereplőket.
Az OTP-részvény utóbbi napokban mutatott gyengébb teljesítményét néhány megfigyelő éppen a befektetők számára inkább aggasztó fúziós híresztelésekkel hozta összefüggésbe, ezért az április végi közgyűlésen alighanem az eddiginél jobban konkretizálnia kell az amúgy igencsak tág autonómiát élvező menedzsmentnek ez irányú elképzeléseit.
A február elején még 17 600 forintig emelkedő bankpapír a csúcshoz képest 18 százalékot veszített értékéből. A bank idei eredménykilátásait változatlanul kedvezőnek ítélik az elemzők (bár rövid távon inkább tartásra, mint vételre javasolják), az idei konszolidált adózott eredmény például a Concorde szerint elérheti a 36, a 2001-es a 40 milliárd forintot. Szinte valamennyi elemző változatlan nettó kamatjövedelemmel számol, vagyis úgy vélik, hogy a nettó kamatmarzs lassuló lemorzsolódását sikerrel ellensúlyozhatja a betétállomány bővülése. (Az OTP kamatmarzsa tavaly 5,8-ról 4,9 százalékra csökkent, az idén 4,5 százalék várható.) A jelek szerint az OTP csaknem valamennyi versenytársánál sikeresebben vészeli át a kamatcsökkenés hatásait, így nem véletlen, hogy a még éppen csak elkezdődött második nagy bankátrendeződés talán legnagyobb haszonélvezője lehet.
KORÁNYI G. TAMÁS