Újmódi elszámolóárak a BÉT-en

A Budapesti Értéktőzsde (BÉT) új kereskedési kódexének február 18-ai hatálybalépésével ismét megváltozott a határidős index- és részvénykontraktusoknál az utolsó kereskedési nap meghatározása, valamint a lejáratkori elszámolóár számításának módja. Az utolsó kereskedési nap ezentúl mindig az adott lejárati hónap harmadik péntekje lesz, illetve amennyiben az nem kereskedési nap, úgy az azt megelőző utolsó kereskedési nap. Az új szabályzó életbelépésekor azonban a már megnyitott instrumentumoknál - a 2000. márciustól a 2001. decemberig terjedő lejáratok - nem ezt alkalmazzák, hanem az adott lejárati hónap 14. napját követő második kereskedési nap lett a kifutás dátuma. Ennek megfelelően az index- és részvénykontraktusok márciusi lejárataira utoljára pénteken lehetett üzletet kötni.
A BÉT ezentúl a lejáratkori elszámolóárat is másképp határozza meg. A részvényalapú termékeknél az utolsó kereskedési nap szabad szakaszának 16. percétől számított 40 percen át az azonnali piacon létre jött ügyleteket átlagolják, méghozzá úgy, hogy az 5-5 legmagasabb és legalacsonyabb árú kötés kivételével a kötések mennyiséggel súlyozott átlagárat és ugyanezen árak számtani átlagának átlagát számítják. Amennyiben a fenti periódusban ötvennél kevesebb kötés születik a számítás az adott napi első 50 kötés alapján történik. (Ha aznap nincs legalább 16 perces folyamatos kereskedés a papírból - felfüggesztés miatt - a következő napon születő 50 kötés az alap.) A részvényeknél egyébként a teljesítés fizikai szállítással történik, ez lényegében azt jelenti, hogy a vételi oldalon lévő befektetőnek legalább két napra finanszírozni kell a pozícióját, míg az eladónak ugyanennyi időre papírral kell rendelkeznie.
A BUX esetében is hasonló a helyzet, itt a 16. perctől a kereskedés első 40 percében számolt 480 indexérték számtani átlaga a lejáratkori elszámolóár, nem számítva a 3-3 legnagyobb és legkisebb értéket. Az indexnél legalább a fizikai teljesítés bonyodalmaitól megmenekülnek a piaci szereplők.
Mindez jelentős változtatás a korábbi számítási módszerhez képest, eddig ugyanis az azonnali kereskedés utolsó 20 percében számolt kötések, illetve indexértékek képezték a kifutó határidők elszámolóárát. A mostani meghatározás alapján viszont ezt a nap elején érvényes árfolyamokból számítják, ami a napi mozgások következtében jelentősen eltérhet a későbbi kötések árfolyamától. A befektetők feladata ezentúl, hogy előre megbecsüljék az elszámolóárakat és a határidős piacon a kötések árfolyamát ehhez igazítsák. Tegnap ez nem ment mindenkinek, a nap vége felé a prompt BUX-értéket 200 ponttal meghaladó - de az akkor még csak kalkulált elszámolóár alatt maradó - márciusi eladási ajánlatok nem egy spekulánst megtréfáltak.
MADARÁSZ JÁNOS