Tegnaptól él a Kékkúti-ajánlat

Március harmadikával kezdődött meg az az időszak, amelyen belül a Coca-Cola-termékeket palackozó Hellenic Bottling Company (HBC) leányvállalata által tett nyilvános vételi ajánlattal élhetnek a Kékkúti Ásványvíz Rt. részvénytulajdonosai. Mint ismert, a HBC 9,23 dolláros vételi ajánlata azután lépett érvénybe, hogy a Kékkúti Ásványvíz Rt. egyik fő tulajdonosa, a Lucienne Holdings már értékesítette a 7,93 dolláron vételt hirdető Perrier S.A részére a Kékkút 31,19 százalékos részvénycsomagját (NAPI Gazdaság, 2000. január 20., 13. oldal).
Az ajánlattal élni kívánó részvényesek ezúttal a Raiffeisen Értékpapír Rt.-hez kell hogy transzferálják részvényeiket az elfogadó nyilatkozattal együtt. A fizetési feltételek, legalábbis az árfolyamot figyelve, némileg kedvezőbbek az előző ajánlaténál, hiszen az elszámolás alapját a dollárnak a zárónapot követő harmadik napon a Raiffeisen Banknál érvényes deviza-középárfolyama képezi. A tegnapi árral számolva vételi ár 2450 forint felett van. Természetesen a részvényesek kockázatait hasonló tényezők növelhetik, mint az előző ajánlat esetében. Egyrészt a zárás napjának meghatározása a Gazdasági Versenyhivatal döntésétől is függ, ha ez elhúzódik, a fizetés időpontja is kitolódhat.
Megfigyelők szerint a magasabb ár előnyei mellett a HBC-ajánlat sikere már korántsem tűnik olyan biztosnak, mint a Perrier-é esetében (bár később az ellenajánlat miatt ez érvényét vesztette). A HBC ajánlat sikere ugyanis attól függ, vajon sikerül-e megszereznie a Kékkúti-részvények legalább 50 százalékát.
Amint lapunk megtudta, a Perrier S.A. már birtokon belül került a 31,12 százaléknyi pakett esetében, így a HBC-nek a vélhetően a fennmaradó 68 százalékból kell megszereznie az 50 százalékot (hacsak nem sikerül a színfalak mögött kiegyezni a Perrier-vel). A döntő momentum tehát a 30 százalék feletti pakettet birtokló Zentraleurop„ische AG magatartása lehet. Ha hajlandó a HBC által kínált áron eladni részvényeit, akkor vélhetően a pénzügyi befektetők és a kisrészvényesek is vele tartanak. Ha nem, akkor viszont a HBC nem tudja megszerezni az irányító csomagot. Megfigyelők szerint a fő kérdés az lehet, hogy a társaságot eddig együtt irányító Lucienne Holdings és a Zentraleurop„ische AG vajon összehangoltan cselekedett e a Perrier-tranzakció alatt, illetve hogy az eladott 31,12 százalékos csomagnak mennyi lehetett a vételára. (Ez piaci híresztelések szerint meghaladta a többi részvényesnek ajánlott 7,93 dollárt). Ha a Perrier többet adott az első pakettért és a tulajdonosok összehangoltan tárgyaltak, akkor nem elképzelhetetlen, hogy a másik fő tulajdonos nem találja vonzónak a HBC-ajánlatot.
Természetesen az igazán prudensnek tekinthető megoldás a kisrészvényesek szempontjából az lenne, ha a Zentraleurop„ische az ajánlati verseny során annak adná el pakettjét, aki többet ajánl érte.
LOVAS ANDRÁS