A Postabank extrém méretű és nyilvánvalóan nem 1998-ban képződött veszteségétől eltekintve is jól látható, hogy a többi banktól markánsan eltérő helyzetű OTP-n kívül valamennyi bank eredménye visszaesett. (A bankszektor összesített eredményének nagyjából egyharmadát adhatja az OTP.) Az ABN Amro Bank vesztesége megháromszorozódott, a K&H pozíciója 4,4 milliárddal romlott, az Inter-Európa nyeresége a tizedére, a BB-é háromnegyedére, az MKB-é négyötödére zsugorodott.
A K&H és az IEB esetében a 2, illetve 1,3 milliárd forintos eredményromlásért a brókerház tehető felelőssé, a további milliárdok a banki tartalékképzéssel magyarázhatók. A BB és az MKB közös vonása, hogy az érdekeltségek jelentősen javították az anyabank eredményét; előbbinél a konszolidált profit negyedét a Budapest Alapkezelő hozta, az MKB-nál pedig figyelemre méltó, hogy a háromnegyed éves banki - nem konszolidált - mérleg 2 milliárd 301 millió forintos adózott eredményt tartalmaz. (Az éves anyabanki eredmény nem ismert, de aligha hihető, hogy a negyedik negyedévben több milliárd forinttal javult volna a szaldó, hacsak nem került sor nagyarányú tartalék-felszabadításra.)
A bankok mindegyikére jellemző a nagyarányú tartalékképzés, megfigyelők szerint néhány külföldi nagybank az orosz válságra hivatkozva "apait-anyait letartalékolt", ami az idei mérlegre talán jótékonyan hathat. Nemcsak a szeptemberben bevezetett országkockázati céltartalék, hanem a már korábban is működő általános kockázati céltartalék is csak a magyar számvitelben ismert kategória, így a legtöbb bank IAS szerinti eredménye - a kilencvenes évek eleji gyakorlattól eltérően - a magyarnál nagyobb eredményt fog mutatni. (A K&H Bank IAS szerinti komoly vesztesége a példásan szigorú tartalékképzéssel, illetve ezzel összefüggésben valószínűleg "régi bűnökkel" magyarázható.) Az OTP konszolidált IAS szerinti eredménye banki vélemények szerint adózás után elérheti a 28-28,5 milliárd forintot (1997-ben 23,404 milliárd volt).
A közölt adatokból alig-alig érdemes különböző mutatókat számolni, átlagot pedig - a gigantikus Postabank-veszteség miatt - végképp nem. Összehasonlításképpen azért érdemes felidézni, hogy 1996-ban a magyar bankrendszer saját tőkére vetített eredménye (ROE) 19,61, 1997-ben 17,73 százalékra rúgott. Ennél jobb eredményt a vizsgált körben tavaly egyedül az OTP ért el, még az 1997-ben átlag felett teljesítő MKB mutatója is jócskán romlott. Az eszközarányos eredmény (ROA) terén - az OTP mérlegszerkezeti sajátosságai miatt - a CIB az egyedüli, amely az 1997-es 1,6 százalékos bankrendszer-átlagot felül tudta tavaly múlni. (1996-ban egyébként ez a mutató is magasabb volt a magyar bankoknál: 1,66 százalék.)
A legmagasabb kamatmarzzsal - a túlnyomórészt lakossági források miatt - az OTP gazdálkodhat, ez az 5 százalékot is meghaladja. (1997-ben a bankszektor átlaga 3,04 százalék volt.) Az IEB kamatmarzsa az OTP-é felét sem éri el.
Tőkehelyzetük alapján a Budapest Bank és a CIB tűnnek a legjobb helyzetben lévőnek, ám ez előbbi esetében a működés látványos visszafogásának köszönhető. A dinamikus mérlegfőösszeg-növekedés miatt például az MKB sajáttőke-aránya rosszabb, mint a másfél évvel ezelőtti - éppen a feltőkésítéssel indokolt - tőkeemelés előtt volt. A számok alapján mind a változatlanul tőzsdére készülő MKB-nál, mind a K&H-nál és talán az IEB-nél is indokolható lenne egy újabb alaptőke-emelés.
A P/E mutató számításának a korábbi évekkel ellentétben inkább csak a két tőzsdei bank esetében van jelentősége (IEB: 35, OTP: 10,4), mivel az OTC-piacon gyakorlatilag illikvidekké váltak a bankpapírok. Ez alól talán az MKB kivétel valamennyire, a szórványos 700-800 százalék közötti kötésekkel számolva a részvény P/E értéke megközelíti a 12-t. (A BB-re 80 százalékos árszintnél tapasztalható erőteljes kereslet az osztalékvárakozásokkal magyarázható, kötések igen ritkák e papírra.)
A tőzsdei páros idén szerencsés esetben az MKB-val gyarapodhat, a második legnagyobb magyar bank papírja minden bizonnyal a blue chipek közé fog tartozni. A bevezetés különböző stádiumában bolyongó Postabank-törzs- és elsőbbségi, BB-elsőbbségi és Konzumbank-törzsrészvényektől aligha várható érdemi likviditás.
KORÁNYI G. TAMÁS
