A Cofinec-csoport könyveit dollárban vezeti, ezért a dollár - különösen a forinttal szembeni - nagyarányú tavalyi felértékelődése nem tett jót a cégnek. Árbevételének négyötödét (91,5 millió dollár) Magyarországon éri el, e piacon hiába nőtt forintban 2,5 százalékkal a forgalom, ez dollárban tetemes csökkenést jelentett. Az ok még mindig az orosz export visszaesése, a Cofinecnek például nagy vevői a gyógyszergyártók. A magyar érdekeltség mindazonáltal 5,3 millió dolláros adózott eredményt ért el, ami 6 százalékos árbevétel-arányos profitrátát jelent.
Az üzemi szinten még mindig veszteséges (577 ezer dolláros negatív eredmény 15,1 millió dolláros árbevétel mellett), de lassan termőre forduló lengyel piacon volumenben egyharmadával, dollárban 17 százalékkal nőttek az eladások. Csehországban viszont abszolút értékben is csökkent a termelés, a dollárban számolt árbevétel pedig 14 százalékkal esett vissza. Itt 8,2 millió dolláros árbevétel mellett 1,1 millió dolláros veszteséget halmozott fel a Cofinec.
A magyar vállalat eredményét nemcsak a lengyel és a cseh cégek, de az amszterdami központ 1 millió dolláros kiadásai is csökkentették. Ugyanakkor egynyolcadára mérséklődött a csoport nettó kamatkiadása, ami a hitelek átstrukturálásából, illetve a dollár erősödéséből fakadt. (A nettó eredmény duplázódása e tételre vezethető vissza.) A Cofinec-csoport hitelállománya 1998 decemberében 28,9 millió dollárra rúgott, egy évvel később viszont már 20 millióra csökkent (igaz, ezen belül nőtt a rövid lejáratú hitelek aránya). Megháromszorozódott a fizetendő adó összege, ez az 1998-ig teljeskörűen élvezett magyarországi adókedvezmény 60 százalékra csökkenésének tulajdonítható.
A Cofinec-mérleg különlegessége, hogy a nyereség ellenére egyötödével, 55,7 millió dollárról 46,5 millió dollárra csökkent a csoport saját tőkéje. A csökkenés azonban csak a dollárban való elszámolás következménye - erre utal a halmozott árfolyam-korrekció tételének csaknem 11 millió dolláros növekedése -, mivel a nemzeti valutákban kimutatott sajáttőke-értékeket dráguló dollárra kellett átszámolni.
A négyféle valuta használata miatt nem könnyű megítélni, hogy mennyire csinált jó üzletet az osztrák Frantschach és a hozzá társuló Raiffeisen Private Equity Fund, amikor leányvállalatuk, a Montina BV révén 15 dolláros áron megvette a részvények 96,83 százalékát (pontosabban az azóta is látható vásárlásokkal már mintegy 99 százalékát). A Montina által fizetett ár 49,5 millió dollár, amelyhez legalább 1 millió dollárnyi tranzakciós költség adódik hozzá.
Ez valamivel kevesebb, mint a Cofinec-csoport aktuális sajáttőke-értéke (annak 109 százaléka), de ha a 20 millió dollárnyi adósságot is kifizetnék, lényegében 70 millió dollárért tudnának megszerezni egy olyan, három országra kiterjedő csomagolóanyag-ipari vállalkozást, amelynek újraelőállítási értéke megfigyelők szerint legalább 120 millió dollár.
A veszteséges lengyel és cseh gyáraktól eltekintve a kecskeméti és békéscsabai gyár együtt 1,35 milliárd forintos adó előtti eredményt ért el, és az idén valószínűleg másfél milliárd forintnál többet tud produkálni. Ha az osztrákok abból a feltételezésből indultak ki, hogy 2000-ben a lengyel gyár már eléri a nullpontot, a cseh gyár egymillió dollárnál kisebb veszteséget termel, a cégcsoport pedig - hitelei kifizetése után - pozitív pénzügyi eredményt hoz, amely a központi költségeket fedezi, a 70 millió dolláros befektetésre 15 alatti P/E értékkel kalkulálhattak. A számokból ítélve a Montina tulajdonosai valószínűleg 15 dolláros áron sem csinálnak rossz üzletet, így érthető, hogy a Croesus és az Argus Fund tavaly márciusi, 10 dolláros (vállalati szinten hitelkiváltás nélkül 33 millió dolláros) ajánlatát miért kevesellték a nagyrészvényesek. A Cofinec-sztori tehát - legalábbis ahhoz képest, amilyen dicstelen fordulatot vett 1996 őszén, a tőzsdei bevezetés után - a tőzsdei kivezetéssel, amit a február 25-i közgyűlésen minden bizonnyal megszavaznak, rózsás véget ér, bár a letéti igazolások kivezetésével újabb egyedülálló színfolt tűnik el a pesti parkettről.
KORÁNYI G. TAMÁS
