Nagy vevő az IEB piacán?

Önmagához képest igen nagy, napi több ezer darabos forgalom mellett drágult tegnap már több mint ezer forinttal az Inter-Európa papírja, a napi maximum 13 800 forint volt. A váratlan vételi érdeklődés aligha magyarázható a bank eredményadataival (NAPI Gazdaság, 2000. február 15., 15 oldal), bár kétségtelen, hogy a 3,073 milliárdos banki és a 2,844 milliárdos konszolidált veszteség nem lepte meg a piacot. Elemzők idén 1,2-1,5 milliárdos eredményt várnak az IEB-től, ám az is tény, hogy egy évvel ezelőtt - az ugyancsak kiábrándító 1998-as gyorsjelentés közzétételét követően - 1999-re vártak 1,5-2 milliárdot. A mostani becslések középértékével számolva a tegnapi záróárfolyamon 7 alatti a bank P/E értéke, ami valóban elég kedvező például az OTP 13-as mutatójához képest, de az utóbbi évek csalódásai miatt érthető lenne egy viszonylag nagyobb diszkont.
Megfigyelők mindazonáltal nem hiszik, hogy a váratlan felfutás elemzői kalkulációkra lenne visszavezethető, hiszen tíz nappal korábban ugyanennyi információ birtokában 5-ös várható P/E érték mellett is be lehetett volna szerezni a részvényeket. Az IEB eddigi, részvényesi csatákkal tarkított történetének ismerői inkább arra tippelnek, hogy újabb részvényesi összecsapás előkészületei indulhattak meg a színfalak mögött.
Mint emlékezetes, a bank életében 1994-1996 között már lezajlott egy háború az 1989-ben 10 millió dollár befektetéssel 22,5 százalékos tulajdont szerző San Paolo Bank és az 1992-1993-ban lépésenként bevásárló CA Asset Management között. A több közgyűlés résztvevőit is szórakoztató vita eredményeként az olasz bank megvette a CA összesen csaknem 20 százalékos csomagját, ezért van most is a San Paolónak a 22,5 százaléknyi speciális jogokat biztosító, tőzsdére be nem vezetett B sorozatú részvénye mellett 10 százaléknyi A osztályú papírja. (A másik 10 százalékos csomag több forduló után a spanyol Holnethnél kötött ki, amely a San Paolóval jó kapcsolatokat ápoló Banco Santander leánycége.)
A tavalyi közgyűlés előtt ismét forrt a víz az IEB körül, egy magyar húsipari vállalkozásban - nem mellesleg a bank egyik fontos adósában - érdekelt olasz magáncég vásárolt meg 8 százaléknyi papírt és néhány magyar befektetővel közösen első nekifutásban megakadályozta a mérleg elfogadását a közgyűlésen. Egy technikai jellegű szünet után azonban a felek kiegyeztek és elfogadták a mérleget. A bonyodalmak a bank "túlbiztosított" alapszabályának voltak köszönhetőek. Az IEB-nél ugyanis a szavazás részvényosztályonként történik és a mérleg-, illetve az osztalékjavaslat elfogadásához 60 százalékos többség szükséges. Mivel az A részvények jelentős része nem képviselteti magát a közgyűlésen, a gyakorlatban egy, a teljes alaptőke egyhatodára, egyötödére rúgó csomaggal szinte vétópozíciót lehet gyakorolni. Ennek hatását hivatott ellensúlyozni egy másik alapszabályi korlát, amely szerint egyetlen részvényes sem rendelkezhet közvetlenül az A részvényosztályban 10 százalékot meghaladó csomaggal. (Persze, a tulajdonosi összefonódás nélküli, ad hoc koalíciók révén ez megkerülhető.)
A forgalmi adatok és az alapszabály ismeretében most sem elképzelhető, hogy valakik vétópozícióra (ez gyakorlatilag 120-140 ezer részvényt jelent) törnek a bankban, akár azért, hogy ennek révén csomagja eladására kényszerítsék a San Paolót, akár azért, hogy jó áron kiegyezzenek vele. Az első lehetőség - bár néhány hete a hírek szerint akadt olyan külföldi alap, aki eljátszott a gondolattal - kevésé valószínű, mivel a torinói bankház 1563-as alakulása óta sokkal inkább vett, mintsem eladott bankokat. A San Paolo ellenében pedig nemhogy 20, de még 51 százalékos tulajdonrésszel sem lehetne átvenni a bank irányítását, nem beszélve arról, hogy a banki tulajdonszerzés (még 10 százalékos részekre osztva is, lásd a PK példáját) felkelti az ÁPTF kitüntető figyelmét. A második út is kockázatos, ráadásul a CA-alku idején az olaszok számára valószínűleg fontosabb volt az IEB, mint manapság és az osztrák bankot viszonylag könnyen elfogadták magukhoz méltó tárgyalópartnernek.
Az utóbbi napokban 10-20 ezer darab részvény kerülhetett stabil kezekbe, a napi játékosok az IEB piacán tegnapig csak alárendelt szerepet töltöttek be. Bár lehet, hogy a vásárlás már korábban megindult, de az eddig gazdára talált mennyiség kevés ahhoz, hogy igazi felvásárlásról lehessen beszélni, ráadásul a "ki veszi" kérdésre sem születtek válaszok. (Az egyik internetes weboldalon ugyan találgatás szintjén feltűnt az Arago neve, de lassan már mindig az Arago merül fel, ha ismeretlen tőzsdei vásárló jelenik meg a színen...) A bank közgyűléséig mindenesetre még van két hónap, az alatt kiderül, hogy felvásárlásról vagy csak kicsit hebehurgya bevásárlásról lehet beszélni.
KORÁNYI G. TAMÁS