Harmincszázalékos profitnövekedés

Az utóbbi évben jelentősen bővült a tőzsdei cégek köre, néhány kisebb cégen és a nemzeti műsorszóró társaságon kívül eljutottak a parkettre az áramszolgáltatók is. (Az Édász hivatalosan még nem, de táblázatunkban - az összehasonlíthatóság kedvéért - már szerepel.) Bár a jegyzett A kategória összetétele nem változott, de a B kibővült, és megjelent a C kategória is, ezért a korábbi évekre vonatkozó eredményszámok is - jelen összeállításban - újdonságot jelentenek. A társaságok egy része a magyar, mások - de legalább konzekvensen - a nemzetközi szabályok szerint teszik közzé eredményeiket, és a legtöbb mérleg konszolidált. A két, mérlegét dollárban készítő társaság adatait az összehasonlíthatóság kedvéért az 1998. decemberi átlagos kurzuson forintra számoltuk át. A cégek egy része adózás előtti eredményt tett közzé, itt 18 százalékos adókulcsot feltételezve becsültük a várható adózott eredményt. Az összeállításban szereplő idei adatok előzetes számoknak tekintendők.
Az A kategória 26 társasága 1998-ban 207,4 milliárdos nettó eredményt ért el, 27,2 százalékkal nagyobbat, mint 1997-ben. A növekedés ellenére a második félév tendenciája romló volt, hiszen a féléves számok (NAPI Gazdaság 1998. augusztus 18., 5-6. oldal) még 50,4 százalékos növekedést jeleztek. (Az egy évvel ezelőtti elemzői várakozások középértéke 35 százalék volt.) A 44 milliárdos nettó növekményből 29-et a Mol, 22-t a Matáv adott, miközben a Grabo eredménye 6,5, a TVK-é 5,4, az Inter-Európáé - részben brókercége veszteségei miatt - 2,1, a Dunaholdingé 1,8 milliárddal romlott. Az öt legnagyobb társaság (Mol, Matáv, OTP, Richter és TVK) adja a kategória összes eredményének 82 százalékát, míg 1997-ben még csak 74 százalék volt a koncentráció mértéke.
A B kategória 55,3 százalékos eredményjavulása egyértelműen a nyereségüket lényegében megduplázó áramszolgáltatóknak köszönhető. A még csak szimbolikusan jelen lévő C kategória teljesítménye rontotta az összképet, a Mizo csaknem egymilliárdos eredményromlásának köszönhetően.
A magyar tőzsdei cégek tavalyi eredményével és a tegnapi tőzsdei árfolyamokkal számolt (az Édász esetében a múlt heti OTC-átlagárat vettük figyelembe) átlagos P/E érték 14,8, a Matáv nélkül számolva 11,7. A két kategória között szinte alig van eltérés. Két és fél évvel ezelőtt, 1996 közepén, a féléves számok közzététele idején a piaci P/E átlag (a jegyzett A kategóriában) 8,2 volt. Egy évvel később, a nagy hossz tetőpontján, amikor a BUX a Dow Jonest is túlszárnyalta, 15 fölé emelkedett ez a mutató, ráadásul az átlagot felfelé torzító Matávot csak 1997 novemberében vezették be. Másfél évvel ezelőtt a Richtert 5,96-os, a Graboplastot 4,91-es P/BV (tőkeérték/saját tőke) mutató mellett sem drágállották a befektetők, most előbbi a könyvérték 2,1-szeresét, utóbbi a felét sem éri. A nagy veszteseken kívül a Fotex P/BV mutatója tűnik különösen alacsonynak, ám ebben a külföldi befektetők diszpreferenciái a ludasok.
A magyar tőzsdei cégek átlagosan 2,3-szer, de a Matáv nélkül mindössze 1,7-szer érnek többet a parketten, mint könyveikben. Ez azért tűnik alacsonynak, mert az utóbbi évek két számjegyű inflációja sok társaság átalakuláskori vagyonértékét mára jócskán elolvasztotta, továbbá az átlagosan 16 százalékos vagyonarányos profittermelő képesség már önmagában is felülmúlja az állampapír-hozamokat. A számok alapján egy elszánt fundamentalista elemző bizonyára találna vonzó célpontokat megbízójának, kérdés, hogy miként vélekednek a döntéshozók a regionális és ágazati kockázatokról. Arról nem is beszélve, hogy a legtöbb cégnél vagy a tulajdonosi struktúra, vagy a papír korlátozott likviditása jelent óriási diszkonttényezőt.
KORÁNYI G. TAMÁS