Elmaradt a kellemes meglepetés

A tavalyi év rendkívül rossz eredménye az utóbbi időben meghatározóvá vált gázárszabályozás kérdésétől függetlenül elsősorban az októberben meghirdetett új stratégiának köszönhető. A földközi-tengeri és távol-keleti olajportfóliótól való megszabadulás, illetve a részben ehhez kötődően bevezetett új könyvelési elvek és az egyéb átalakítási költségek miatt végül 26,6 milliárd forintot írt le a társaság. Az eredménykimutatásban átalakítási költségek alatt szereplő tétel kevesebb lett mint az előzetesen közölt 30 milliárd forint, ez azonban még nem sok örömére szolgálhat a részvényeseknek.
A negyedik negyedév teljesítménye önmagában sem szolgáltatott okot ünneplésre. A speciális tételek előtti nettó eredmény 35 százalékos javulást mutat az előző évhez képest, ami a meglepően jó harmadik negyedév után (amikor az előző év hasonló időszakához viszonyítva még 42 százalékos volt a változás) jelentős romlást takar. Az ok részben az eredménykimutatás fizetett kamatok és kamatjellegű bevételek sorában keresendő, ahol 8,3 milliárd forint mínuszt sikerült csak az utolsó negyedévben összeszedni (ez 80 százalékos növekedést jelent a harmadik negyedéves számhoz képest). Ennek egy kis része feltehetően a TVK-részvényvásárlás kamatkiadásainak tudható be, amely ügyletnek eközben mostani tőzsdei árfolyammal számolva hétmilliárdot meghaladó, de el nem számolt árfolyamnyeresége van. Más kérdés, hogy ezt a nyereséget talán nem lenne egyszerű a tőzsdén realizálni.
Az év vége tehát nem hozott sok jót a Mol számára. Az üzletcsoporti áttekintésből kiderül, hogy a kutatás-termelési üzletág üzleti eredménye nem alakult jól az utolsó három hónapban (igaz, ez részben a magas bázisnak, tehát az előző év jól sikerült végének köszönhető).
Az ok a magasabb amortizáció mellett az alacsonyabb földgáz-kitermelési szint, amely nagyon erősen befolyásolja a szegmens eredményességét. Ráadásul itt jelentkezik a földgáz-tranzitbevételek elmaradása is és az erre képzett újabb 800 milliós céltartalék (ezzel 3,6 milliárd forintra nőtt az ezen a címen félretett, a teljes kinnlevőséget fedező tartalék).
A feltehetőleg az elemzők számára sem könnyen értékelhető gyorsjelentés tehát azt mutatta, hogy a társaság a korábban közzétett egyszeri tételeket nem számítva sem zárta igazán jól az 1999-es évet. Ráadásul a gyengülő eredményesség az utolsó negyedévben jelentkezett, amit csak részben indokol a folyamatosan emelkedő gázimportár.
A befektetők csalódása egyébként jól látható volt a napi árfolyam-alakuláson is. Az elemzői konszenzusnál némileg ugyan jobb lett az eredmény (NAPI Befektető, 2000. február 14., 18. oldal), de ez jelentős részben a már beharangozott és a befektetők által lenyelt rendkívüli átalakítás vártnál alacsonyabb szintje miatt következett be. Ugyanakkor a társaság negyedik negyedévi rendes működésétől talán ezt ellensúlyozandó némi pluszt vártak, elsősorban a harmadik negyedév jó számaira alapozva. Ez azonban láthatóan nem következett be.
Mindehhez már szinte csak hab a tortán a gázár(nem)rendezés okozta nagyfokú bizonytalanság, amelyet a gyorsjelentés igen részletesen hangsúlyoz. Az egyelőre kitartóan felfele száguldó kőolajárak rácáfoltak a kormányzat minden becslésére, egyre növelve vagy a júniusban szükségessé váló gázáremelés mértékét (ami a miniszterelnök kijelentése szerint nem szabadna, hogy meghaladja a 12 százalékot), vagy változatlan árak mellett a Mol jövő évre prognosztizálható ezen a területen várható veszteségét. A részvényesek figyelmét nyilván az sem kerüli el, hogy minnél nagyobb áremelés válik szükségessé, annál nehezebben születhet meg az ehhez szükséges politikai döntés. Mindenesetre nagy kérdés a megváltozott körülmények között az idei eredmény, amikor évek óta először kell a Molnak többet fizetnie az importgázért, mint amennyiért azt továbbadja. Az biztos, hogy a mostani nyomott árfolyamszint nem sokat emelkedhet, ha ebben az áldatlan helyzetben nem következik be valamilyen pozitív változás.
A. A. G.