Tavaly februárban még 29 százalékos átlagos eredménynövekedésről adtak számot a tőzsdei cégek, 1999 első két negyedében viszont elmaradtak a profitok az előző évitől, és csak a háromnegyed éves jelentések voltak biztatóbbak. Az utolsó negyedévben a 18 A-kategóriás társaság 41 milliárd forinttal növelte profitját (csak azért nem többel, mert a Mol ekkor számolta el 26 milliárdos átalakulási leírását), viszont 1998-ban a negyedik negyedév az orosz piac összeomlása miatt már nem sikerült igazán jól.
Az 1999-ben elért, átlagosan 3,4 százalékos eredménynövekedés igen nagy szórást takar. Az A-kategória társaságai lényegében 1998-as eredményüket hozták, annak ellenére, hogy közülük éppen a legnagyobb, a Matáv tudta 35 százalékkal növelni eredményét. (Ezzel már a Matáv adja a tőzsdei cégek összesített eredményének egyharmadát.) Az Egis 29 és az OTP 20 százalékos növekedése némileg meglepte az elemzőket, igaz, a bank profitjából 9 milliárd egy rendkívüli tételnek köszönhető (a Bank Center eladásának). Az átlagot meghaladta a Fotex eredménynövekedése is, de ez volumene miatt elhanyagolható tétel. Az A-kategória két nagy vesztese az Inter-Európa és a Zalakerámia, mindkettő esetében az 1998-as nyereség fordult át veszteségbe. Ám amíg a Zalakerámiánál inkább a "régi bűnök" hozadékáról van szó és a cég maga már láthatóan kilábalóban van, az IEB-nél a 3 milliárdos sok még elég friss, és inkább csak a következő jelentés mutatja meg a változás lehetséges irányát.
A B-kategória jelentőségét a tőzsdekényszer miatt ide bevezetett áramszolgáltatók és a még valódi privatizáció előtt álló Antenna Hungária adja meg. E cégek tartották vagy növelték nyereségüket, a tavalyi eredményrekorder, a Zwack valamennyit még tudott javítani, az 1998-ban jószerivel nullszaldós Skála önmagához képest szépített, de a második osztály többi cége nem nagyon dicsekedhet a számaival. Kivétel azért akad, az 1998-as vesztesből milliárdos nyereségbe forduló Globus, ám a 2 milliárdos eredményjavulásból 1,4 milliárd rendkívüli tételnek - márkanév eladásnak - köszönhető. Egyébként is igaz, hogy 1999-ben a korábbiakhoz képest nagyobb jelentőséget kaptak a cégek életében a rendkívüli tételek.
Az alig egy éves múltra visszatekintő C-kategóriában csak az Arago okozott meglepetést, a két másik tőzsdei céget (Eravis és Zalakerámia) is kontrolláló egykori jegyhasznosító az 1998-as jelképes szintről megnyolcvanszorozta nyereségét, és 1,3 milliárdos profitjával akár az A-kategóriában sem kellene szégyenkeznie. A nagy vesztesek közül a C-kategóriában található a MiZo, az a társaság, amelyet talán leginkább fenyeget a korábban már hét másik tőzsdei céget utolérő dicstelen vég, a felszámolás miatti kivezetés.
A számokból kitűnik, hogy tegnap a tőzsdei cégek 1999-es eredményekkel számolt átlagos piaci P/E értéke elérte a 21-et, ami csaknem másfélszerese az egy évvel ezelőtt számolt 14,8-as értéknek (NAPI Gazdaság, 1999 február 17., 13-14 oldal). Ha a nyereség harmadát, de a tőzsdei kapitalizáció felét adó Matávtól eltekintünk, a többi cég P/E átlaga 16,2, ami azért szintén magasabb, mint az egy évvel ezelőtti 11,2-es vagy mint 1997 közepén, a 19 hónapos, mára legendássá vált hossz végén mért 15,5-ös P/E. (A piaci átlagot torzító Matávot 1997 novemberében vezeték be, azóta célszerűbb a telekom-papír nélkül is számolni az átlagot.) Igaz, közben a nemzetközi P/E átlagok is felfelé kúsztak, ráadásul a magyar piac mint fejlődő piac már kisebb diszkonttényezőt hordoz, mint két-három évvel korábban. A 16-os P/E átlag mindazonáltal arra figyelmeztet, hogy most már a vállalati eredményeknek kellene utolérnie az árfolyamokat.
Az utóbbi három hónap 40 százalékos BUX-emelkedése, a téli hossz a korábbi olcsó papírok némelyikét kifejezetten drágává tette. A nemrég még könyvértéke egyharmadát érő Fotex már a könyvértéke kétharmadába, a felét érő IEB már a négyötödébe kerül. A Zalakerámia és a Graboplast szintén közelítik saját tőkeértékük háromnegyedét. Olcsó maradt például az Eravis (kapitalizációja a saját tőkéje 19 százalékára rúg) vagy az Arago (itt 31 százalékos az előbbi mutató). A drága papírok tovább drágultak, e téren továbbra is a Matáv viszi el a pálmát, amely a parketten 7,5-ször ér többet, mint saját tőkéje. A számítástechnika egyetlen hazai tőzsdei reprezentánsa, a Synergon külföldi társaihoz képest igen kis felárral (3,2-es P/BV mutatóval) forog a parketten. Az OTP 4,1-es P/BV mutatója is elgondolkoztathatja azokat a bankokat, amelyek évek óta fontolgatják papírjuk tőzsdei bevezetését. A számok mindenesetre azt mutatják, hogy a tőzsde inkább csak a nagyobb cégek esetén hajlandó díjazni a profitnövekedést, a kisebb cégek még a profittermelő képességük jelentős javulása esetén is diszkonttal forognak a parketten saját tőkéjük értékéhez viszonyítva.
Mivel 2000-ben a nagyok eredménye valószínűleg törés nélkül növekszik tovább (legalábbis a Molnál nem kell számítani újabb aknákra, a Matávnál viszont lehet, hogy az év végén már az elemzők belekalkulálják a számokba a Westel másik felét, az OTP pedig már túl van a Hajdú Bét ügyön), nem lenne meglepő, ha az éves profit elérné a 300 milliárd forintot, ami megalapozhatná a további - az eddiginél értelemszerűen lassúbb - árfolyam-felívelést.
KORÁNYI G. TAMÁS
**** KERETBEN ****
Késik a Konzumbank
A háromnegyed éves jelentéseket legutóbb sikerült ugyan határidőre megjelentetni, de most a B-kategóriában szereplő Konzumbank késett. Három nappal ezelőtt bejelentette, hogy gyorsjelentése csupán február 17-én jelenik meg. Mivel aligha hihető, hogy a Konzumbank számára bonyolultabb feladat a konszolidált jelentés elkészítése, mint például az OTP Banknak vagy a Molnak, biztosra vehető, hogy ezúttal sem marad el az ilyenkor szokásos tőzsdei bírság.