Az első félév mentette meg az eredményt

Az orosz pénzügyi válság alaposan rányomta bélyegét a Richter eredményére. Dollárban számolva csökkent, forintban 6 százalékkal nőtt a legnagyobb magyar gyógyszergyártó forgalma 1998-ban, ám ez a növekedés jócskán elmaradt az egy évvel korábbi 43 százalékos bővüléstől, illetve az első félév 22 százalékos növekményétől. A magyar piacon ugyan nőtt a forgalom, de távolról sem a piac bővülésével arányban. Bogsch Erik vezérigazgató az éves eredményeket kommentálva a tegnapi sajtótájékoztatón elmondta, hogy tavaly a belföldi gyártók részesedése a magyar piacból 5 százalékponttal csökkent, és mindössze 37,5 százalékot tett ki. (Ezen belül a Richter 10,1 százalékos arányával stabilan őrzi az Egistől három éve átvett első helyét.) A gyógyszerimport tavalyi 28 százalékos bővülése - mint a Richter-vezér emlékeztetett rá - a fizetési mérleghiány erőteljes növekedésében is szerepet játszott.
A Richter számára meghatározó orosz piacon 16 millió dollárral, 57,2 millió dollárra estek vissza az eladások. A harmadik negyedévben az 1997-es forgalom fele, a negyedikben csak 40 százaléka valósult meg, ám jó jel, hogy decemberre megindult a normalizálódás. A társaság vevőinek öthatodát megőrizte, rátért az előrefizetésre, nem építette le helyi orvoslátogató-hálózatát. (Öröm az ürömben, hogy a dollár/rubel arány háromszoros emelkedése nyomán a multik jelentős része jószerével egész piaci részesedését elvesztette Oroszországban.) Az elmúlt három hónapban a vevőkövetelések állománya 30 százalékkal csökkent, ezért a Richter vezetése úgy döntött, hogy a rendes céltartalékon felül a harmadik negyedév végén képzett 5 millió dolláros (1061 millió forintos) külön céltartalékból 722 milliót felszabadít.
(Vagyis a negyedik negyedévi eredményekhez ez is hozzájárult, e nélkül az időszak nyeresége nem érte volna el a 3 milliárdot.) A FÁK többi országában jóval kevésbé esett vissza a forgalom (Ukrajnában dollárban 8 százalékkal). Kelet-Európában viszont nőttek az eladások, különösen a lengyel piacon. Az itt elért 14,7 millió dollár egyhatodával több, mint 1997-ben, és a térség legnagyobb piacán jelent egy százalékos részesedést. A Richter - mint Bogsch Erik elmondta - hosszabb távon szeretné elérni a 3 százalékot, ami már csak akvizícióval lehetséges. Ezt azonban igen körültekintően vizsgálja a Richter, mert elsődleges célja az eredmény növelése.
(Ennek kapcsán Bogsch ismét cáfolta a Polfa Kutno megvásárlásával kapcsolatos terveket.) Az akvizíciós találgatások ellen szól, hogy a Richter szabad pénzállománya az 1997. végi 23,6 milliárdról 19,6 milliárdra csökkent (ennek csaknem fele a CA devizakötvényében van befektetve). Bár a kieső orosz eladásokat a társaság megpróbálta a költségek lefaragásával ellensúlyozni (e körbe tartozik a 200 fős tiszafüredi üzem bezárása is), az üzemi eredményhányada az első félévi 30 százalék feletti - nemzetközi viszonylatban is hihetetlenül magas - értékről az utolsó három hónapban 11,1 százalékra - éves szinten 24,2 százalékra - csökkent. Bogsch Erik a NAPI Gazdaság kérdésére elmondta, hogy hosszabb távon a Richter 20-25 százalék közötti eredményhányadra képes, de az sem tragikus, ha egyszer-egyszer ez 20 százalék alatt marad. Bár az idei tervekről a vezérigazgató a hagyományokhoz híven semmit sem mondott, megfigyelők a FÁK-piaci normalizálódás lassú folytatódása esetén a tavalyi 55 után 60-64 milliárdos árbevételre, a tavalyinál kisebb, 11-12 milliárdos üzemi és a 3 milliárdot aligha meghaladó pénzügyi eredményre számítanak. Ez - tavaly 4, idén csaknem 5 milliárdos amortizációval együtt - akkor is elegendő a tavalyi 14,7 milliárdnál alacsonyabb, 11-12 milliárdos szint fenntartásához, ha az osztalékkal is számolunk.
A Richter osztalékpolitikája a magyar számvitel szerinti adózott eredmény (1997-ben 19,5, 1998-ban 16,8 milliárd forint) 25 százalékának kifizetését tartalmazza. Ebből tavaly 275 forintos, idén szinte hajszálpontosan 250 forintos osztalékra futja. Ugyanakkor a NAPI Gazdaság információi szerint az igazgatóság hamarosan megvizsgálja a tavalyi osztalékszint esetleges fenntartásának lehetőségét. Egy ilyen lépés ugyan az árfolyamra aligha hatna (a papír osztalékhozama ekkor sem érné el a 3 százalékot), de jelzésértékű lehetne a befektetők számára.
KORÁNYI G. TAMÁS