A felfokozott várakozások ellenére a tegnapi nap sem hozta meg a Budapesti Értéktőzsdén a régen várt rekordot, amikor az első alkalommal zárt volna a tízezer pontos álomhatár felett az index. Bár a BUX, az egész kereskedési nap folyamán tízezer pont felett - olykor nem is kevéssel felette - tartózkodott, az utolsó órában az amerikai piacon bekövetkezett visszaesés hatására éles irányváltással csökkenni kezdet, s végül alig több mint 30 ponttal az előző napi értéke felett, de közel 40 ponttal az öt számjegyű érték alatt zárt.
A technikai elemzők feltehetőleg már röviddel a zárás után elkezdték gyártani elemzéseiket az igen erősnek bizonyuló ellenállási pont újabb sikertelen áttörési kísérletéről, valamint annak hosszabb távú következményeiről, a mostani nap végi visszaesést mindazonáltal a megfigyelők egyértelműen az amerikai piacon újra erősödő kamatemelési félelmeknek és a Dow Jones csökkenésének tulajdonítják. A forgalom ugyanakkor meghaladta a 24 milliárd forintot, ami az utóbbi napokban jónak számít.
A legnagyobb értékben most is az öt nagy papír cserélt gazdát, amelyek közül négy teljes mértékben együtt mozgott a piaccal. A kivétel az OTP mellett most is az utóbbi időben megszokott módon a többitől elmaradó teljesítményt produkáló Mol volt, amelyért a nap végén már csupán 5240 forintot adtak. Nem kis mértékben az olajrészvény visszaesése felelős a BUX szárnyalásának megszakadásáért.
A másik négy vezető részvény közül három egy százalékot jóval meghaladó mértékben drágult. A nemzetközi piacokon az előző napon kifejezetten megélénkülő kereslet a telekompapírok iránt a Matáv árát sem hagyta hidegen. A telefontársaság részvényének árfolyama a 2160 forintot is elérte napközben és még zárásra is jóval a 2100 forintos határ felett maradt. Még ennél is szembetűnőbb volt a TVK erősödése, amelyért a nap folyamán az 5500 forintos árat is megadták.
A Richter legjobb pillanataiban újra megközelítette a 20 ezer forintos árszintet, végül azonban mégis csupán 19 400 forinton zárt. Kifejezetten nagy, a hagyományosan nagy forgalmú Molhoz közeli mennyiségben cserélt gazdát az OTP részvénye, amely viszont elérte a 17 ezer forintos árat. A bankrészvényt azonban a nap végi visszaesés is sokkal jobban megviselte, így ez a papír az előző naphoz képest még a Molnál is nagyobb mértékű csökkenéssel zárta a napot.
A kisebb forgalmú részvények közül az Inter-Európa árfolyamának szárnyalása volt figyelemre méltó, a papír több mint 6 százalékot erősödött szinte meg sem érezve a nap végi viharokat. A gépipari részvények közül a Rába több mint egy százalékot erősödött, miközben a NABI hasonló mértékben csökkent.
A. A. G.
**** KERETBEN ****
Quo vadis, MiZo?
Más megvilágításba került a MiZo Baranyatej Rt. ügye miután két legnagyobb hitelezője, a Kereskedelmi Hitelbank Rt. és a Raiffeisen Bank Rt. közös fizetett hirdetésben tudatta: fennálló hiteleiket nem mondták fel, sőt szándékukban áll zárt konstrukció keretében további finanszírozást is biztosítani a cégnek. A két bank ezzel kíván lehetőséget teremteni arra, hogy a társaság - az utóbbi három hónapban elért pozitív eredménye alapján - a jelenlegi felszámolási helyzetet leküzdje és szállítóival megegyezve tovább működhessen.
A hír kilóg a MiZo kálváriájának történetéből, mert alapvetően megváltoztatja a cég körül kialakult lehetetlen helyzetről alkotott képet, amely leginkább a 22-es csapdájára hasonlít. Eddig persze nem igazán derült ki: mi az oka annak, hogy a tejipari társaságtól majdhogynem egyik pillanatról a másikra megvonta bizalmát a pénzvilág, azaz nem hitelezett tovább a cégnek a finanszírozó bankok egy része (nem a két fentebb említett). Pedig ennek következménye az, hogy a MiZo nem tudott fizetni a termelőknek, s ellene most már - igaz, nem jogerős - felszámolási végzés is született. Ha viszont nincs hitel, nincs miből finanszírozni a tejfelvásárlást. A tejtermelők pénzük híján felszámolást kezdeményeznek, a cég nem jut alapanyaghoz, s végül nem tudja visszafizetni a hiteleit.
A történetnek ezen a ponton több olvasata van: a tavaly 23 milliárd forint árbevételű cég hitelállománya - csaknem egymilliárdos veszteség mellett - 1998 végén összesen 2,9 milliárd forint volt. Ebből 2,4 milliárdot tettek ki a rövid lejáratú kölcsönök, amelyek lejártát a bankok időről időre meghosszabbították. Tavaly októberig. A MiZo ugyanakkor hosszú idő óta novemberben először nyereséget könyvelt el. Kissé megkéstek tehát azok a bankok, amelyek esetleg így akartak tulajdont szerezni a nagyreményű társaságban. Egyesek szerint banki segédlettel külföldi befektető kívánja megszerezni csökkent értéken a céget, mások a Független Kisgazdapárthoz közel álló személyek tulajdonszerzési törekvéseit emlegetik, vagy - újabban - a felszámoló Vectigalis Rt.-t, illetve a mögötte álló érdekcsoportokat.
Ha más nem is, a társaság egyelőre talányos jövője talán igazolja majd egyik vagy másik feltételezést. Ehhez persze az is kell, hogy történjen még a MiZo-ügyben valami. Vagy éppenséggel ne történjék semmi.
Az állami beavatkozás formája a sokat emlegetett hitelgarancia lehet, amellyel az állam - a bankok közreműködésével - legfeljebb 70 százalékos garanciát adna a hitelekre. Mivel azonban a fennmaradó 30 százalékra a hitelt felvevőnek kell biztosítékot adnia, a magyar viszonyok ismeretében kizárható, hogy lesz olyan bank, amely 3700 kistermelőnek külön-külön - vagy akár a kisgazda képviselők által emlegetett újonnan alakuló tejszövetkezeteknek - hajlandó lenne hitelt nyújtani, felvállalva akár 30 százalék piaci kockázatot is. Pénzügyi szakértők és bankokhoz közeli források véleménye szerint a MiZo Baranyatej Rt. az egyetlen, amely piaci alapon biztosítékokat képes adni az újabb, hosszú lejáratú hitelt nyújtó bankoknak. Pedig csak ezek a biztosítékok nyújtanak garanciát arra, hogy az állami hitelgaranciát ne kelljen lehívni. Más kérdés, hogy az új hitelekből ki lehetne fizetni a régieket, s új történet kezdődhetne a MiZo hitelezésében (is).
Ha nem avatkozik be az állam, a cég a bankokkal történt megállapodása alapján valószínűleg megerősödik, s elkerüli a felszámolást. Pénzügyi körök szerint a MiZo ideális hitelpartnernek tekinthető, mert három hónapja nyereségesen gazdálkodik és 20 milliárd forint körüli árbevételéhez képest jelenlegi rövid lejáratú hitelállománya nem jelent komoly kockázatot. A legkevésbé valószínűnek e pillanatban az tűnik, hogy a felszámolást a Legfelsőbb Bíróság jogerőre emeli. Amennyiben ugyanis a cég megfellebbezi a felszámolást és egynapi árbevételéből kifizeti az érintett termelőket, a Legfelsőbb Bíróság eljárása okafogyottá válik.
Egy mindenesetre biztos: a hasonló sorsú cégek történetéből kiindulva jelenlegi helyzetében inkább tőke-, de még inkább szakmai befektető kellene a társaságnak, nem pedig politikai klientúra vagy regionális kapcsolatrendszer, amely ráadásul nem is hitelképes. A hitelező bankok esetleges tulajdonossá válása sem jelenthet végleges megoldást, elég a közelmúlt történésére, a baromfi-feldolgozó Hajdú-Bétre gondolni - amelyben hitelei fejében az OTP Bank Rt. szerzett tulajdont -, a társaság sorra zárja be gyárait. Az agrártárca első emberének a MiZo állami felvásárlását sürgető nyilatkozata pedig kommentárra sem érdemes.
Az érintett tehenesgazdák közül sokan feltették, felteszik mostanság magukban a kérdést: mi lesz a MiZóval? Talán közülük is egyre többen sejtik már, hogy az agrárgazdaság önmagán jóval túlmutató gondjait nem lehet semmilyen demonstrációval megoldani.
TÓTH LÁSZLÓ LEVENTE