Másodvonalbeliek reneszánsza

Megváltozni látszik a külföldi alapok utóbbi fél évben, az orosz válság kitörése óta tapasztalt befektetési taktikája, miszerint csak a nagyobb kapitalizációjú, napi többmilliárdos részvényforgalmat bonyolító társaságok részvényeit vásárolják. A szituáció kísértetiesen hasonlított a hetvenes évek közepén a Wall Streeten kialakult befektetési felfogáshoz, amikor főként az ötven legnagyobb, "törhetetlen" részvényből vásároltak.
A vételi oldalon a NAPI információi szerint nagyobb, külföldi tulajdonban lévő brókercégek álltak. Míg az Egist jellemzően egy nagyobb cég vásárolta, addig a Zalakerámiát szinte mindenki, amíg fel nem függesztették. A forgalom is jelentősen megnőtt, a Zalakerámia alaptőkéjének három, a Graboplasténak pedig több mint négy százaléka cserélt gazdát, bár az utóbbi ára nem emelkedett. Az Egis forgalma a hétfőinek több mint ötszörösére nőtt. Az áremelkedést fundamentálisan egyedül a Globus esetében lehet megmagyarázni, ahol valószínűleg a Best Foodsszal kötött szerződés áll a háttérben, míg a többi papír esetében valószínűleg a befektetői magatartás változását említhetjük, de az sem kizárt, hogy a közelgő éves jelentések körüli várakozások mozgatták meg a befektetők fantáziáját. Elemzői vélekedések szerint sem indokolt ekkora diszkont alkalmazása az úgynevezett másodvonalbeli papírokkal szemben, bár a likviditási kockázat ezen papírok esetében kétségkívül nagyobb. (Az átlagos P/E érték mintegy 50 százalékkal alacsonyabb, mint a blue chipek hasonló mutatója.)
Néhány, még ebbe a kategóriába sorolható részvény, mint a Rába vagy a Pannonplast egyelőre kimaradt a "másodvonalbeli" hosszból.
MARKOVICS ANDRÁS