Kőbe vésett kétezer

Egykor a Richter alaptőkéjének 4 százalékát (742 ezer darabot) tették ki a fix 12 százalékos osztalékra jogosító, nem szavazó, az egykori dolgozói vagyonjegyek helyett kibocsátott elsőbbségi részvények. Valamikor az ősidőkben, még a gyógyszerrészvény 1994. őszi tőzsdei bevezetése előtt a dolgozók kezében lévő papírokat az osztalék miatt keresték, majd a bevezetés után beindultak a cserespekulációk. Az először 1995 tavaszán megállapított 2000 forintos cseredíj (1890 forintos tőzsdei törzsrészvény-árfolyam mellett) sok befektető számára egyenesen sarcnak tűnt, ezért az átalakítás - egyébként alapszabályban biztosított - jogával akkor csupán egyetlen részvény erejéig élt egy befektető.
A társasággal szemben a cseredíjat vitató befektetői csoport a választott bíróság előtt ugyan elvesztette keresetét, de egy évvel később (4000 forintos tőzsdei árszintnél) a változatlanul hagyott cseredíj már kedvező volt. Ekkor 517 ezer, 1997-ben (9000, sőt a közgyűlésre 14 ezer forintos árszintnél) 171 ezer, tavaly pedig - amikor a törzspapír a 25 ezres árfolyamcsúcsot ostromolta - 16 ezer elsőbbségi részvényt alakított át a közgyűlés, változatlan cseredíj mellett.
A Richter négy év alatt összesen 1,4 milliárd forint rendkívüli bevételhez jutott a cseredíjból, de ezt bizonyára meghaladta a spekulánsok összesített profitja. Mostanra 37 ezer elsőbbségi részvény maradt, jobbára asztalfiókokban felejtve. A valaha az OTC-piac csillagának számító papír szinte eltűnt a piacról, a ritkán felbukkanó tételek a tőzsdei törzsrészvény-árfolyam alatt 300-350 százalékponttal cserélnek gazdát. A cseredíjat figyelembe véve nem is magas diszkontot bőven indokolja, hogy az átalakított részvényekkel - az eddigi tapasztalatok szerint - legkorábban szeptemberben lehet kereskedni; a tavalyi cserélők példája - akik az év elején 1600-1700 százalékon vették az elsőbbségieket, szeptemberben viszont csak a negyedén adhatták volna el a megkapott részvényeket - sokakat int óvatosságra.
K. G. T.