A Mol megszakította a tárgyalásokat TVK-val

A Mol már a 19,61 százalékos TVK-részvénycsomag megvásárlásának bejelentésekor kifejezésre jutatta azon szándékát, hogy "a tulajdonosi érdekeinek minél jobb érvényesítése érdekében" szeretne helyet kapni a vegyipari cég vezető testületeiben. A találgatások csak arról szóltak, hogy milyen erős pozíciót, azaz hány helyet szeretne a vezető testületekben (a NAPI Gazdaság információi szerint az igazgatóság jelenlegi 7 tagjából hármat és a felügyelőbizottság öt tagjából kettőt szerettek volna Mol-jelöltekkel felváltani).
A Mol a közleményben sajnálatát fejezte ki az egyezkedések sikertelensége miatt. Mindazonáltal annak tartalma különösebben nem lephetett meg senkit, hiszen a TVK-menedzsment már korábban, a részvényeseknek elküldött levelében arra kérte a részvényeseket, hogy a mai rendkívüli közgyűlésen ne támogassák a Mol által előterjesztendő javaslatokat, ezzel szemben fogadják el az igazgatóság javaslatait, többek közt az utolsó napirendi pontként szereplő vezetői részvényopciós programot (NAPI Gazdaság, 2000. január 8., 7-8. oldal).
A vezető testületekben való részvételt a TVK igazgatósága a Mol részéről a fennálló üzleti kapcsolatokat (a Mol a TVK legnagyobb alapanyag-szállítója) és a két társaság között esetlegesen kialakuló versenyhelyzetet (hiszen a Mol deklarált célja a petrolkémiai terjeszkedés) illető garanciáktól, illetve a Mol szándékainak tisztázásától tette függővé. A két fél ezzel kapcsolatos állításai természetesen egymással ellentétesek, a Mol közleményében azt állítja, hogy elegendő garanciát adott, a másik fél számára azonban ez nem volt elegendő.
A kisebb részvényesek számára ezen garanciák talán egyetlen látható jele lehetne az idei év végével lejáró, a vegyipari benzin szállításáról szóló négyéves szerződés meghosszabbítása.
Megfigyelők tudni vélik, hogy bár mindkét fél az összes részvényes érdekére hivatkozik, a színfalak mögött valójában a Croesus-Templeton páros és a Mol harca húzódik meg. Az előbbiek jó pénzügyi befektetők módjára magas áron szeretnék eladni papírjaikat (ebben az esetben a Mol nyilvános ajánlatra is kényszerülne), míg a Mol semmiképpen sem szeretné túlfizetni az ő bevásárlása óta jelentősen megdrágult részvényeket (számára feltehetően a 33 százalékos törvényi korlátozás jelent nagy problémát, hiszen egy forgalmi értéken történő vételi ajánlat meglehetősen drága lenne). Sokan mégis naivitásnak tartják, hogy a Mol anélkül lenne képes céljait érvényesíteni a TVK-ban, hogy további tulajdonrészt szerezzen. A kérdés sokak szerint tehát csak az, hogy ki adja be előbb a derekát. Ugyanakkor hivatalosan egyik fél részéről sem jelent meg még a leghalványabb utalás sem arra, hogy részvényvásárlásról folynának tárgyalások.
A. A. G.