Búcsú az üvegfaltól

Tegnap álltak utoljára befektetők a híres, sokszor fényképezett üvegfal mögött, a már négy hónapja kiürült Vörösmarty téri tőzsdeterem látogatóterében. A kijelzők még működtek, a ticker szaladt, délelőtt még ötjegyű index-számok is feltűntek a monitorokon. Brókerek utoljára a szilveszteri ünnepléskor fordultak elő a kikapcsolt monitorokkal túlzsúfolt kereskedési teremben, a hazai spekulánsok - elsősorban a határidős játékosok - viszont hűségesek maradtak. Ki azért, mert nagyobb befektető lévén az a 10-20 másodperc is számít neki a határidős piacon, amennyivel a teremben előbb látja meg az ajánlatokat, mint valamelyik tőzsdei adatszolgáltató monitorján, ki azért, mert kisebb befektetőként a vendorok által kért előfizetési díjak is felemésztenék a nyereség egy részét.
A látogatók egy része már régóta nem az információért, hanem a mind jobban fogyatkozó hangulatért járt a Vörösmarty térre. A törzsgárda csütörtökön még pezsgőt is bontott a tízezres küszöb átlépése tiszteletére, még ha nem is tudta, hogy a pezsgőzés egyben a hagyományos teremtőzsde búcsúztatását is jelenti.
Hétfőtől zárva lesz a tőzsdeterem és a látogatótér. A tőzsde bejelentette, hogy az épület tulajdonosának döntése alapján haladéktalanul el kell kezdeni a kereskedési terem életveszélyessé vált üvegtetejének felújítási munkálatait, ami a terem kiürítését és a látogatói monitorok leszerelését is jelenti. Egyelőre nem tudni, mi lesz a magyar állam által 1990-ben a tőzsdének örökös használatra, ingyen átadott üvegterem sorsa. Egy biztos: ahogy a Szabadság téri tőzsdepalota - amelyet a régi Budapesti Áru- és Értéktőzsde 1906-tól 1948-ig használt -, úgy a Vörösmarty téri, jóval kisebb tőzsdeterem (ahová egyébként csak 1992-ben került át a kereskedés) is bevonult a magyar gazdaságtörténetbe.
K. G. T.