Alulértékeltek az energiarészvények

Az elemzés jelentős hangsúlyt fektet a fogyasztói struktúra jövőbeni hatásaira, ez ugyanis erősen differenciálja a társaságokat. A tarifareform során az eddig alacsonyabb lakossági tarifák közelednek majd az ipari fogyasztók felé érvényesített árhoz.
Az ezredfordulóra a folyamatos költségcsökkentések hatására az üzemi árrések elérhetik a 7-8 százalékos szintet, de az idén januárban életbe lépett áremelés, illetve a tarifareform hatásait figyelembe véve az Émász lemaradása továbbra is megmarad majd. Az elemzők szerint a jövőben már nem lesznek az inflációt meghaladó mértékű áremelések, így lezárult az árrésnövekedés korszaka is. A társaságok nyereségességének fokozására így kizárólag a költségek csökkentésén keresztül van lehetőség. E téren minden társaság jelentős erőfeszítéseket tesz, amelyek mindenekelőtt a bérköltségek visszafogásában, illetve az amortizáció csökkentésében jelentkeznek.
A hatékonyság növelése még jelentős tartalékokat rejt, hiszen az egy alkalmazottra jutó évi 1,8-2 GWh értékesítés alig több mint fele a cseh és negyede-ötöde a nyugati cégek átlagának. Az amortizációs költségek (8-9 százalékos kulcsokkal) jelentősen meghaladják a nyugati értéket (4-5 százalék), vagyis itt is komoly megtakarítási lehetőségek vannak.
Az adózott eredmény szintjén is közeledni fognak az egyes társaságok egymáshoz, de a korábbi évek hiteleinek törlesztése a legtöbb esetben (kivéve Démász, Édász) 2000-ig terheli majd a cégek nyereségességét, így csökkenti osztalékhozamaikat.
Az elemzők szerint a Titász és a Dédász alulértékelt, mivel az OTC-piaci árfolyam nem tartalmazza az elkövetkező évek várhatóan kedvező árrés-átstrukturálódását. (A lakossági árak magasabb növelésére lehet majd számítani, ez pedig a magas lakossági fogyasztói arány miatt kedvező e cégeknek.) A gazdasági növekedés azonban az alföldi szolgáltató területén minden bizonnyal erősebb lesz mint a dél-dunántúli társaság szolgáltatási területén. A Démásznak szintén jól jön a tarifareform, ám a piaci árban ezen előny már tükröződik.
Itt a befektetők számára az egyedülállóan magas osztalékfizetési ráta vonzó, illetve az egyedüli "A" kategóriás áramszolgáltató tőzsdei átlag feletti eredménynövekedése. Az Édász - bár a győri céget kedvezőtlenül érinti a tarifareform - 9 milliárd forintos likvid eszközállománya és a hitelek alacsony aránya miatt várhatóan magas osztalékot fog fizetni tulajdonosainak.
Az Elmű fogyasztói struktúrája kedvezőnek mondható (a papírt hosszú távú vételre ajánlják), és a társaság a liberalizálódó telekommunikációs piacon is fontos szerepet tud majd betölteni. (A tulajdonos RWE Németországban a szektor egyik legerősebb szereplője a Deutsche Telekom mellett.) Emellett az ezredforduló után az RWE-csoport szinergiahatása is jelentősen javíthatja a cég eredményeit.
Az elemzés készítői igencsak borúlátóak az Émásszal kapcsolatban, hiszen a súlyos örökség (magas hitelek, rossz adósok) és a jövő kedvezőtlen tendenciái (a nagyfogyasztók 60 százalékos aránya, számos ipari fogyasztó erőmű-építési tervei) miatt ez a legrosszabb helyzetben lévő társaság. A cégnek tehát sok kockázattal kell szembenéznie a következő években, miközben a liberalizálódó árampiacon igazi lehetőséget az RWE csoport költségmegtakarításai jelenthetnek. A részvényt az elemzők ezért nem javasolják osztalékalapú vételre. Az elemzők az egyes papíroknál 12 hónapos árcélt (Elmű: 21 200; Dédász: 16 300; Démász: 22 150; Édász: 21 200; Émász: 9700; Titász 15 000) is meghatároztak, amelyben az alacsony közkézhányadot mint diszkonttényezőt vették figyelembe.
TALLÓSY ISTVÁN