Megindult az árjegyzés a tízéves kötvényre

Ma kezdődik a 10 éves futamidejű államkötvény, a 2009/B tényleges futamideje, és tegnap volt az első árjegyzési napja a tőzsdén kívüli kereskedelemben. Tegnap a délutáni záráskor 9,5 százalékos éves hozammal kínálták és 9,33-as hozammal keresték az elsődleges állampapír-forgalmazók, Londonban pedig 9,57 és 9,33 százalékon álltak szemben az ajánlatok. A pesti ajánlatokból számolt referenciahozam 9,44 százalék volt. (A múlt heti aukció során még 9,82 százalékos átlagos hozam alakult ki.) A tegnapi ajánlatok az Államadósság Kezelő Központ információi szerint többnyire 100-200 millió forint körüli összegekre szóltak.
Az esetleges kötésekről, a tényleges forgalomról még nincsenek adatok, de becslések szerint nem lehetett túl jelentős, már csak a papír kis sorozata miatt sem.
Az ÁKK még nem döntött a kötvény következő kibocsátásáról, de az már bizonyos, hogy rendszeressé kívánják tenni az aukcióit. A sorozatból a piacon lévő mennyiséget - a megfelelő likviditás biztosítása érdekében - 100 milliárd forint fölé növelnék. Újabb csomag piacra dobását azonban csak megfelelő helyzetben tervezik belőle, vagyis korántsem adják majd el bármi áron. Az egész ország piaci megítélésének indikátoraként mérföldkőnek tartott 2009/B-re az árjegyzők egyébként 1 százalékos hozammarzzsal - ennél jóval nagyobb árfolyammarzzsal - jegyeznek árat.
A tervek szerint a következő kibocsátás után azonban legalább a referenciahozamok kialakításához használt - adott esetben ugyanúgy valós üzletek alapjául szolgáló - árjegyzésre bevezetik a hozamra vonatkozó 0,5 százalékpontos határt. (Amit egyébként az összes rövidebb futamidejű kötvénynél is általánosan használnak, és nem csak a referenciahozam kialakításánál.)
A MAX-index alkotói dolgoznak egy, a MAX-hoz hasonlóan az elsődleges forgalmazói rendszerben megjelenő, másodpiaci árjegyzéseken alapuló napi index létrehozásán. Az egy évnél hosszabb kötvényeket tartalmazó MAX-tól eltérően az új index a 3 hónapnál hosszabb, de egy évnél rövidebb hátralévő futamidejű papírokat tartalmazza majd (vagyis a diszkontkincstárjegyeket és a MAX-ból már lejáratuk közeledtével kikerült kötvényeket is). Információink szerint a MAX-hoz hasonlóan a piacon lévő mennyiségekkel súlyozzák, és árfolyamindex lesz.
Tehát azt jelzi majd a mutató, hogy a kiinduló időponthoz képest egy egységnyi befektetésből milyen összeg keletkezett a piacon. Jelentőségét az adja, hogy ugyanúgy hozamot lehet majd számolni belőle, mint a MAX-ból, bármely két időpont között. Ezért különösen alkalmas lehet az ilyen fajta index arra, hogy más befektetésekkel hasonlítsuk össze az állampapírok hozamát.
A DWIX, amely eddig a rövid futamidejű állampapírok hozamának mérőszáma volt, csak az elsődleges piacot (az aukciókon kialakuló hozamot) méri, és csak heti, sőt egyes papírok esetében lényegében kétheti gyakorisággal (bizonyos aukciók kéthetente vannak).
A piacot írják le ugyan az ÁKK "referenciahozamai" is, ezek azonban hozamot mérnek, és így két tetszőleges időpont közötti befektetést bajosan lehetne velük mérni. Másrészt több számból állnak, 3, 6 és 12 hónapos változataikból kell az információt összegezni.
A "MAX-család" később egy változó kamatozású kötvényekre számolt indexszel is bővülhet. Sőt, a piaci szereplők előbb-utóbb a tőzsdei kereskedés adataiból számolt mutatókkal is megismerkedhetnek majd. Tervezik ugyanis egy vagy több "real time", azaz folyamatosan, valós időben számolt index kialakítását is, amennyiben ehhez a BÉT biztosítja a megfelelő számítástechnikai feltételeket. (Igaz, a tőzsdei kereskedés egyelőre nem éppen piacszerű, a kötések több mint 90 százalékát önkötések teszik ki, ezért az ilyen indexek bevezetése nem tűnik sürgető feladatnak. De talán legalább jelzi majd a kívülállók számára is a tőzsdei kötések esetleg irreális árfolyamát.)
EIDENPENZ JÓZSEF