A horvátországi parlamenti választásokon győzelmet szerzett koalíció programjában kétségkívül több olyan pont is szerepel, amely az INA mint partner vonzerejét növelheti. Az itthon is gondot jelentő gázárakhoz hasonlóan ott még a benzinárak felszabadítása is hátravan, ami jelentős teher az INA-ra és a horvát államra nézve is. Az eddigi horvát vezetés a piaci viszonyok megteremtése és az Európához való közeledés mellett más területeken is jelentős elmaradást halmozott fel az elmúlt években.
Mindezek mellett a külföldi befektetők szemében talán a horvát kormány privatizációhoz való hozzáállása volt a legnegatívabb tényező. A magyar tapasztalatok sem kedvezőek, elég ha csak a BorsodChemre (amely egyetlen sikeres pályázóként sem kapta meg az Adriavinilt) vagy akár magára a Molra (az Adria olajvezetékbe való beszállás meghiúsulására) gondolunk. Az új koalíció mindennek a felülvizsgálatát és új hozzáállást ígért, ezek azonban egyelőre csupán politikai jelszavak, amelyek valóra váltásához még a január 24-i elnökválasztáson is sikerre lenne szükségük.
Politikai szempontból tehát a megfigyelők az eddig meglehetősen szkeptikusan kezelt egyesülést valamelyest pozitívabban látják, de a bizonytalanság még mindig olyan nagy, hogy esélyeket sem lehet számolni. A politikai bizonytalanság mellett ráadásul az is kérdés, hogy ha a cég vezetését lecserélik - ami sokak szerint várható, lévén az INA állami tulajdonban -, az új menedzsment egyáltalán támogatja-e majd az egyesülést. Rövid távon csupán arra van komoly esély, hogy a tervbe vett, a Mol részéről mintegy 50 millió dolláros befektetést igénylő gáztranzitüzlet nem esik kútba.
A. G.
