Az MKB-hoz kerültek a Rába menedzsmentjének részvényei

A menedzsment kft.-je - sokak irigységét kiváltva - az 1997. novemberi privatizáció idején az 1475 forintos kibocsátási árfolyamon jutott hozzá a Rába jegyzett tőkéjének 9,73 százalékát képviselő 1 452 210 részvényhez. A bekerülési áron 2,14 milliárd forint értékű részvénypakett megvételét az MKB-csoport finanszírozta.
A Rába közleményéből kiderül, hogy a tranzakció hátterében a menedzsment kft.-je és az MKB közötti hitelügylet áll, az azonban nem tűnik ki, hogy milyen áron jutott az MKB a részvényekhez. A győri gépgyár felső vezetését a privatizáció idején a legtöbb magyar tőzsdei vállalat menedzsmentjénél jóval kedvezőbb helyzetbe hozó konstrukció részletei máig ismeretlenek. Tekintettel arra, hogy a kizárólag a Rába privatizációjában való részvételre létrehozott Rába Menedzsment Befektetési Kft. 32,6 millió forintos alaptőkéje nagyságrendekkel alacsonyabb, mint a csomag jegyzési árfolyama, valószínűnek látszik, hogy a részvényeket teljes egészében vagy csaknem teljes egészében az MKB-csoporttól kapott hitelből finanszírozták. (A bank maga közvetlenül - a hitelintézeti törvény előírásai miatt - csak a részvények értékének 50 százaléka erejéig nyújthatott hitelt, de a konstrukcióban az MKB-csoport más cégei is részt vettek.) A NAPI Gazdaság információi szerint a menedzsmentnek egyéves moratórium után 1998-ban kellett megkezdenie a törlesztést, erre azonban nem került sor (egyébként az ÁPV Rt. is egyéves eladási tilalmat kötött ki a részvényekre). Az 1997. decemberi tőzsdei bevezetés idején 3500 forintot érő győri részvény az 1998. őszi tőzsdeválság idején egészen a névértékéig esett, majd 1999 tavaszán a 2000-2400 forintos sávban stabilizálódott. A menedzsment még részleteket sem értékesített a csomagból - e lépést egyébként a bank számára számos pótlólagos biztosítékot tartalmazó hitelszerződés nem könnyítette volna meg -, így most mindennemű profit nélkül volt kénytelen felszámolni a pozícióját. (Az 1997. végi záró árfolyam még csaknem 3 milliárdos profittal kecsegtette a menedzsmentet.)
Az MKB utóbbi két és negyed évben érvényes, valamivel 20 százalék feletti átlagos prime rate-kamataival, illetve egy ehhez kapcsolódó - feltételezett - 1 százalékos kamatfelárral (és bekalkulálva az idén kifizetett 80 forintos Rába-osztalékot is) a menedzsment adóssága 1999 végén elérhette a részvényenként 2200 forintot. Mivel a csomag egészben való gyors értékesítésére sem az adós, sem a bank nem látott esélyt, a részvényeket a hitel aktuális értékén megvette a bank. Ez - információink szerint - csak 10 százaléknál kisebb mértékben tért el a Rába 1999-es 2345 forintos év végi záró áfolyamától.
Bár e lépés a Rába-menedzsment számára egyértelmű kudarcnak tekinthető - még ha a legrosszabbat, a kft. fizetésképtelenségét sikerült is elkerülni -, a bank sem könyvelheti el a különbözetet nyereségként, mivel a számviteli szabályok nem teszik lehetővé, hogy a megvett részvénycsomagot a tőzsdei záró árfolyam szintjére felértékelje. (Viszont leértékelési kötelezettsége keletkezne, ha a tőzsdei záró árfolyam a bekerülési árfolyam alatt lenne.)
Janik József, az MKB igazgatója lapunk érdeklődésére elmondta, hogy a bank nem tekinti tartósan befektetési célpontnak a Rába Rt.-t, ezért fel sem merült, hogy további pakettek vásárlásával növelje részesedését. (Erre a hitelintézeti törvényben lévő 10 százalékos korlát miatt amúgy sem lenne lehetősége.) Ugyanakkor a most megvett 9,73 százalékos részesedést nem kívánják a tőzsdei parkettre önteni, ráadásul a Rába hosszabb távon is fontos üzleti partnere az MKB-nak.
A Rába-befektetők számára annyiban talán negatív a hír, hogy a menedzsmentnek nem sikerült piaci árszinten túladni pakettjén. A kibocsátás óta a piacon többször elterjedt pletykákkal ellentétben a jelek szerint nem volt olyan komoly szakmai érdeklődő, aki megfelelő árat kínált volna a részvényekért. Más oldalról viszont az ország második legtőkeerősebb bankja mindenképpen stabilabb tulajdonos, mint a hitelből vásárló menedzsment, így a piacot már nem fenyegeti a dömpingeladás réme.
KORÁNYI G. TAMÁS-RÓNAI BALÁZS