Szaporodnak a szakkiállítások Lengyelországban

A PKT elnökhelyettese, Alojzy Kuca a Rzeczpospolita című lapnak úgy nyilatkozott, hogy az internet, az e-mail terjedése és a tévéreklámok dominanciája ellenére a vásárok változatlanul a marketing legsikeresebb eszközei közé tartoznak. Ezt nem az ott megkötött üzletek bizonyítják, sőt, a vásároknak egyáltalán nem funkciója az üzletkötés. Feladatuk, amiben verhetetlenek, hogy lehetővé tegyék szállítók és megrendelők találkozását és kapcsolattartását, elősegítsék új termékek megismertetését a piacon - mindez később hozza meg eredményét megrendelések formájában.
A még mindig átalakulóban levő lengyel gazdaságban különösen fontos szerepet játszanak a vásárok, hiszen folyamatosan alakulnak új cégek, régiek szűnnek meg vagy váltanak profilt.
A vásárok jó lehetőséget nyújtanak ahhoz, hogy ezek a régi-új szereplők megismertethessék magukat potenciális klienseikkel és sokkal olcsóbbak, mint a média nyújtotta reklámlehetőségek. Nyilván ennek felismerése az oka, hogy évente a hazai vásárokon több mint 37 ezer kiállító vesz részt - bár ez csak kis részét képviselik a 2 millió lengyel vállalkozásnak. A legnagyobb lengyel vásárszervező a poznani nemzetközi vásártársaság, amelynek rendezvényein az összes lengyel kiállításon részt vevő külföldi kiállító több mint 50 százaléka és a hazaiak harmada szerepel. Ugyancsak az élcsoportba tartozik a katowicei nemzetközi vásártársaság, a Kielcei Vásárközpont, a varsói lengyel nemzetközi vásártársaság, a gdanski, a krakkói és a lódzi vásártársaság.
Az éles versenyben egyre kevesebb az általános rendezvény, szaporodnak a kizárólag szakembereknek rendezett szakosított vásárok, amelyeket gyakran szimpóziumokkal, konferenciákkal, szemináriumokkal kapcsolnak össze. A szakosított rendezvények közül Lengyelországban az építőipari és belsőépítészeti vásárok a legnépszerűbbek, ezekből évente 45-50-et rendeznek, 8-10 ezer kiállítóval. Ezt követik a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari kiállítások - évi 25-40 -, a motorizációs (20), az informatikai-távközlési rendezvények, amelyekből több mint tizet tartanak, az ökológiai (10) és az egészségügyi (8) vásárok. Ez utóbbiak száma drasztikusan csökken, mivel a kórházak nagy többségének nincs pénze beszerzésekre.
A vásári részvétel költségei változóak, de az utóbbi években alig emelkedtek. Idén egy négyzetméter fedett terület átlagos bérleti díja Poznanban, ahol a legmagasabb, 95 dollár, a szabadban 30 dollár. Ehhez jön még a stand berendezési költsége, amit a számos kivitelező cégtől négyzetméterenként 25-60 dollár közötti összegért lehet megrendelni. Egy százszemélyes konferenciaterem bérlése óránként minimum 50 dollárba kerül, egy tanácsteremé ennek a fele, cégreklám megjelentetése a vásári katalógusban 75-200 dollárba kerül. Ezeket az árakat a lengyel kiállítók többsége sokallja, a vásárok nyereségessége azonban ettől függ, ezért az árleszállítás igen ritka. Ennek ellenére csupán a poznani vásártársaság közelíti meg a nyugat-európai vásárszervezők átlagos nyereségrátáját, ami körülbelül 30-35 százalék, a lódzi vásárok nyeresége tavaly 8,9 százalékos volt, a vásárszervező cégek többsége pedig kénytelen 2-5 százalékos nyereségrátával beérni.
BARABÁS T. JÁNOS