Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
– Hol kellett elkezdenie, amikor 1991-ben a tüdőgyógyintézet gazdasági igazgatója lett?
– Lehangoló volt az akkori állapot: valamennyi osztályon ágyakkal zsúfolt, folyóvíz nélküli kórtermeket, a folyosók végén lepusztult vizesblokkokat találtunk. A felszerelések, a műszerek is elavultak és hiányosak voltak. A változtatás igénye az akkori főigazgatóban és bennem is azonnal megfogalmazódott: ilyen körülmények között nem lehet tisztességgel betegeket fogadni, gyógyítani. Számba vettük a lehetőségeket: adott egy gyönyörű környezetben lévő, nagy területen kialakított, nagy múltú, ám a gyógyító körülményeket tekintve lepusztult egészségügyi intézmény, amit rendbe kellene tenni. Megfelelő anyagi forrás viszont nem állt rendelkezésre, egyértelmű volt a döntés: saját erőből kell elkezdeni az áldatlan állapotok felszámolását. Szándékunkat, elképzeléseinket megosztottuk a kórház dolgozóival, s döntő többségük megértette, hogy áldozatot kell hozni. Senkiben nem tápláltunk illúziókat: a kórházi feltételrendszer fokozatos javulására tettünk ígéretet. Az volt a tét, hogy tudunk-e olyan helyzetet teremteni, amivel az itt gyógyulók és a gyógyítók jobb körülmények közé kerülnek. Előbb a szervezeti és a működési struktúrát néztük át; kiderült, hogy 20 százalékos ágyszámcsökkentéssel és mintegy 15 százalékos – elsősorban a technikai dolgozókat érintő – létszámleépítéssel kismértékű forráshoz juthatunk. Emlékszem, 1993 végén nagyjából 20 millió forint sorsáról kellett döntenünk: az összeg egyik felét jutalmakra fordítottuk, a másikból pedig első körben öt-hat kórtermet felújítottunk. A következő években – elsősorban saját pénzből – következetesen folytattuk a kórtermek komfortosítását, a vizsgálóhelyiségek felújítását és a felszerelések cseréjét. Az eredmények nagymértékben hozzájárultak a szemléletváltáshoz, ami segítette a szakmai munka minőségének folyamatos javítását és a pénzügyi stabilitást.
– Azért bármennyire is élére tették a pénzt, a működési költségek, a folyamatos felújítások, fejlesztések éves szinten jelentős, akár százmilliós kiadással járnak. Hová, milyen segítségért fordultak, hogy többre is jusson, ne csak „tisztasági festésre”?
– Gazdálkodásunk alapelve: elsősorban a saját belső tartalékaink feltárására kell törekednünk, hogy az ebből keletkező megtakarításokból folyamatosan fejleszthessünk. Emellett rendszeresen pályáztunk címzett támogatásra. Saját erőből, illetve megyei támogatásokból 1998-ig összesen mintegy 153 millió forintot fordítottunk intézetünk korszerűsítésére. A legnagyobb lökést az 1998-ban elnyert 571 milliós címzett támogatás adta, ezt az összeget a Pest Megyei Önkormányzat 109 millióval egészítette ki. A pénz odaítélésekor a szakmai szempontok mellett az is fontos érv volt, hogy addig már bizonyítottuk: a talpon maradáshoz, a fejlődéshez mi magunk is hozzájárultunk. Az összesen csaknem 700 milliós keretből pedig európai uniós színvonalú, önálló fürdőszobás kórtermeket, korszerű műszerekkel, eszközökkel ellátott vizsgálóhelyiségeket alakíthattunk ki. Így összefoglalva persze nagyon egyszerűnek tűnik, de ha csak arra utalok, hogy a – mostani funkcióját tekintve – 80 éves kórházi múlttal rendelkező épületben a gyógyító munkával párhuzamosan kellett például a teljes fafödémet kicserélni és a kórtermeket komfortossá tenni, akkor talán érzékelhető, hogy itt milyen nagy szervezőmunkára és türelemre volt szükség. De megérte, ezt a betegek azzal „honorálják”, hogy – évről évre nagyobb számban – gyógyulásukhoz a törökbálinti tüdőgyógyintézetet választják. Ehhez persze az orvosok és az ápolószemélyzet kiváló, felelősségteljes munkája is nagymértékben hozzájárul. A kórház szinte összes dolgozója partner volt abban, hogy olyan takarékos gazdálkodást folytathassunk, amivel javítjuk a gyógyítás feltételeit, ugyanakkor ez lehetőséget teremtett anyagi elismerésükre is, ami dolgozónként elérte az 1-3 havi bér összegét.
– Mennyire „piacképes” egy légúti megbetegedésekre szakosodott kórház?
– Az évről évre növekvő betegforgalmunk egyik oka, hogy sajnos növekszik a légúti megbetegedésekben szenvedők száma. Manapság nem a tbc vagy valamilyen fertőző tüdőbaj jelent problémát, mert ezek száma egyre csökken. Sokkal inkább például az allergia, az asztma és a COPD került előtérbe, s ami még sajnálatosabb: növekszik a légutakat érintő daganatos betegségekkel jelentkezők száma. Az elmúlt másfél évtizedben az összesen mintegy 1,5 milliárdos fejlesztésen túl létrehoztunk egy különálló, 30 ágyas, éjjel-nappal üzemelő gyermekpulmonológiai és bronchológiai osztályt, amelyhez – az ezt igénylő szülőknek – apartmanrészleg is készült. A három felnőttosztályunkon a két-három-négy ágyas, komfortos kórtermekben összesen 195 ágyat tudtunk elhelyezni, ezenkívül 65 ágyon légúti rehabilitációs részleget is üzemeltetünk. A korszerűen felszerelt vizsgáló- és gyógyító helyiségekben pedig napközben egyre több járó beteg ambuláns kezelését is elláthatjuk. Az utóbbi évek átlagában mintegy 7000 felnőtt és 1000 gyermek kórházi gyógyítását végeztük, s mintegy 75 ezer volt a – főleg Törökbálintról, illetve a közeli településekről érkezett – járó betegek száma.
– Szavaiból és a látottakból úgy tűnik, mintha magánkórházként működne a Törökbálinti Tüdőgyógyintézet...
– Önkormányzati tulajdonban van, és egyértelműen támogatják a további fejlesztésekhez a pályázati törekvéseinket. Azt pedig az egészségügyi szaktárca illetékeseivel együtt az önkormányzati testület is nagyra értékeli, hogy saját erőnkből milyen sokra vittük, s nem az állandó „kilincselésekre” fordítottuk az energiáinkat. A kórház irányítása valóban olyan, mintha magántulajdonban lenne, ehhez sikerült a takarékos és a tervezést előtérbe helyező szemléletet elfogadtatni. Ezután is odafigyelünk a mindennapos vásárlásokra, folyamatosan figyeljük az értékesítési akciókat, illetve alkuk, tartós partneri kapcsolatok keretében igyekszünk árkedvezményeket elérni. A felújításoknál nagyon sokszor magunkra vállaltuk például a burkolóanyagok vagy más, hasonló építési anyagok vásárlását, mert azzal olcsóbban jöttünk ki, a megmaradt pénzt pedig kisebb-nagyobb fejlesztésre, csinosításra fordíthattuk. Ezt a szemléletet és gyakorlatot a továbbiakban is folytatjuk, még ha nincs is a kórház bejáratánál kiírva, hogy „magánklinika”...
– Mik a következő időszakra szóló tervek?
– Jelenleg napkollektorok elhelyezése folyik, ezzel a meleg víz mintegy 80 százalékát energiatakarékos és környezetkímélő módon tudjuk biztosítani. Távolabbi elképzelés, hogy az összesen 11 hektáros – részben parkosított –, erdővel övezett terület elkülöníthető részén idősek otthonát építsünk. Ennek fő előnye: gyönyörű, nyugodt környezetben lehet élni a mindennapokat, adott az egészségügyi háttér is, az intézetet kiszolgáló infrastruktúra hatékonysága pedig tovább növelhető.
