Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Csepel földrajzi fekvése, természeti és egyéb adottságai miatt már az 1990-es évek elején is vonzó célpontja volt a különböző befektetéseknek, azonban a városrendezési, szabályozási hiányosságok, az ingatlan-nyilvántartás örökölt rendezetlensége és a közlekedési, valamint közmű-infrastruktúra helyzete elriasztotta a potenciális befektetőket.
A problémák egy része sajnos továbbra is fönnáll, így a Csepeli Vagyonkezelő és Vagyonhasznosító Kft. (Csevak) – a meglévő vagyonelemekkel – csak korlátozott tevékenységet folytathat, a tervezett fejlesztések utáni időszak feladataira pedig „csak” készen áll, hiszen a megvalósítás zömmel nem tőlünk függ – fejtegette elöljáróban a Csepel vagyoni helyzetét összefoglaló Endrődy István, a XXI. kerületi vagyonkezelő társaság ügyvezető igazgatója.
Bár az állami vagyon egyes részeinek önkormányzati tulajdonba adásáról már 1990-ben megszületett a törvény, a tényleges vagyonátadás Csepelen csak 1992-ben kezdődött és nagyjából 1995 márciusában ért véget, de még így is számos tulajdonjogi kérdés maradt nyitva. További zavart okozott az is, hogy az ingatlan-nyilvántartási átvezetések – jórészt a fővárosi földhivatal túlterheltsége miatt – hosszú időn keresztül nem történtek meg.
A vagyonátadással, illetve -átvétellel a csepeli önkormányzathoz több ezer tételt jelentő ingatlan, telek és épület került. Ezek közül kiemelkedő volt a lakóingatlanok nagy száma s a forgalomképes telekingatlanok mellett jelentős mennyiségben vett nyilvántartásba az önkormányzat forgalomképtelen utakat, egyéb közterületeket és korlátozottan forgalomképes intézményi vagyont. Az előzményekhez tartozik, hogy a csepeli ingatlanvagyon iránt a rendszerváltozás utáni években mérsékelt volt az érdeklődés, de ennek elsősorban nem Csepel egykori munkáskerület jellege volt az oka, inkább az, hogy az átadott vagyon túlnyomó részét – hivatalos bejegyzéssel – csak az 1990-es évek közepére sikerült azonosítani, még több ideig tartott az egyes vagyonelemekkel kapcsolatos tisztázatlan kérdések rendezése.
Az átadáskori reális értéket megállapítani nem lehet – jegyezte meg kérdésünkre Endrődy István –, mert például a telekingatlanok nulla forint értéken kerültek az önkormányzathoz, de a nagy mennyiségben átvett bérlakások számviteli nyilvántartási értéke sem tükrözte a tényleges piaci árat. Manapság a csepeli önkormányzat mérleg szerinti teljes vagyona 88 milliárd forint, amelyből a Csevak megközelítően 36 milliárdos értékben kezel különböző státusú – sajnos jelentős mértékben forgalomképtelen – vagyont.
A Csevak vagyonkezelői tevékenysége kapcsán az ügyvezető igazgató kifejtette, hogy a lakás- és a nem lakáscélú vagyonelemek, a bérbe adott telekingatlanok esetében a lakások üzemeltetése – az elidegenítés miatt fokozatosan csökkenő lakásszám ellenére – veszteséges. A nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérbeadása nyereséges, a bérbe adott telkek száma csekély, ezeknél előnyt jelent, hogy a bérbeadás tehermentesíti az önkormányzatot a gondozás felelőssége alól.
A forgalomképes és jogtiszta telkek értékesítésénél Csepelen is a piaci kereslet-kínálat határozta meg az árakat. Sok esetben időt és pénzt emésztett föl a szabályozási és ingatlanjogi kérdések tisztázása, ezért eddig csak kisebb méretű, többnyire egy-egy lakóház felépítésére alkalmas ingatlanokat tudtak értékesíteni. Ilyenkor azt tartotta szem előtt a csepeli önkormányzat, hogy az elidegenített ingatlanokon a városfejlesztési elképzelésekkel harmonizáló beruházások valósuljanak meg. Ennek keretében egyéni és csoportos magánlakás-építésekre, kereskedelmi létesítmények létrehozására, valamint – állami támogatással – bérlakások építésére került sor.
Csak 2005-ben sikerült végleges döntést hozni arról, hogy a kerület jövőjét, új arculatát meghatározó észak-csepeli telekingatlan-együttesből valamivel több mint 80 hektárt egy jelentős európai ingatlanfejlesztő cég megvásárolhat – a vétel időközben megtörtént – s az önkormányzat illetékeseivel egyeztetve valósíthatja meg elképzeléseit. Továbbra is nyitott kérdés a Ráckevei (Soroksári)-Duna menti területek fejlesztése, a csepeli városközpont teljes körű rehabilitációja, valamint a déli – vagyis a hárosi – kerületrész belterületbe vonása és fejlesztése. A felmerülő konfliktusok jelentős részben egy-egy csoport vélt vagy valós érdekeinek sérelméből adódtak, de az önkormányzat előbb-utóbb képes volt a problémákat kezelni.
