Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A hetvenes évek „tervgazdászai” ugyan különösebben nem viselték a szívükön a folyók vízminőségét, mégis már akkor evidencia volt, hogy Győr szennyvizének tisztítását rövid időn belül meg kell oldani. A bős-nagymarosi vízlépcsőprojekt miatt tartották ezt elengedhetetlennek. A bősi erőművet ugyanis csúcsra járatva akarták működtetni; ez azt jelenti, hogy a gáton az áramigény napon belüli változásainak megfelelően szakaszosan engedték volna le a vizet, mesterséges árhullámokat idézve elő a Duna Bős alatti szakaszán. A Duna napon belüli 2,5 méteres vízszintingadozása pedig mindannyiszor visszaduzzasztotta volna a Győrön átfolyó Mosoni-Dunát, így a város abba kerülő szennyvize visszatorlódott volna, különösen nagy környezeti kárt okozva. Ezért volt elengedhetetlen, hogy Győr a „korát megelőzve” egy korszerű, 97 százalékos tisztítási hatékonyságú szennyvíztisztítót kapjon.
A nagymarosi gát nem épült fel, így Bős csúcsra járatása meghiúsult, a vízlépcsőprojekt mégis rontotta a Mosoni-Duna vízminőségét, mivel csökkentette annak vízhozamát, változatlan mennyiségű beléömlő szennyvíz mellett. Így a tisztítómű építése félbemaradt, de nem került ad acta, annál is inkább, mert az EU felé tett vállalásunk értelmében 2015 után a folyókba nem önthető szennyvíz legalább biológiai – háromfokozatú – tisztítás nélkül.
A megvalósítás költségét részben az Európai Unió PHARE nevű előcsatlakozási alapjából tervezték fedezni. A győri önkormányzat el is küldte a PHARE-támogatásra vonatkozó kérelmet. 1998 őszén viszont a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium (KHVM) egy másik EU-s alap, a környezetvédelmi célra szánt ISPA támogatására adott be pályázatot a „kiemelt városok” – Győr ilyen – szennyvízkezelésének megoldására. Az újonnan megnyíló ISPA vonatkozásában azonban a KHVM-nek „pilot”, (azaz minta-) projektként egy viszonylag jól előkészített beruházást kellett prezentálnia, amely rövid idő alatt EU-konform szintre hozható. Mivel a győri szennyvíztisztító terve ilyen volt, a minisztérium megegyezett a város önkormányzatával, és 1999. májusban a városi közgyűlés döntött a PHARE-kérelem visszavonásáról, majd az év végére feszített munkával elkészítették az ISPA-formanyomtatványt és mellékleteit, amelyet immár a Környezetvédelmi Minisztérium továbbított Brüsszelbe, és amelyet az ISPA-bizottság 2000 júliusában el is fogadott. A kérelem 14,5 millió euró értékű beruházásról szólt, amelynek felét, 7,25 milliót igényeltek Brüsszeltől, majd az ISPA szabályai szerint kiírták a közbeszerzési pályázatokat a projekt kivitelezésére. Brüsszel azonban még mindig vacilált. Az EU számvevőszéke 2003 elején meg akarta fúrni a tisztítóművet azzal, hogy az túlméretezett a szükségletekhez képest. Szerencsére az Európai Bizottság kiállt a terv mellett, mondván, hogy a saját hasonló kétségeit az utolsó szakértői vélemények eloszlatták. (Csakugyan, a jelenlegi tisztítómű csupán 148 ezer lakost szolgál ki – Győrt és még kilenc települést –, míg a napi 60 ezer köbméteres kapacitású új szennyvíztisztító tervezésekor hat további községgel számoltak, így a ráhagyásokkal együtt 375 ezer lakos-egyenértékre tervezték azt. Így a tisztítómű „vízgyűjtőterülete” egy nagyjából 20 kilométeres sugarú, szabálytalan kör lesz.)
2003 őszén végre elkezdődhetett az építkezés, és 2005. november elején már működni kezdett a tisztítómű, amelyet féléves próbaüzem után, 2006. áprilisban adnak át hivatalosan. A biológiai szennyvíztisztítás lényege, hogy a szerves anyagok mikrobák általi lebontását nem bízzák a természetre, az ezt végző mikroorganizmusok ugyanis ehhez elhasználnák a természetes vizek oxigénjét és kipusztítanák azokból a magasabb rendű élőlényeket. Ehelyett a lebontás medencékben történik, amelyek vizébe levegőztetéssel oxigént juttatnak.
