Miskolc története több mint tízezer évre vezethető vissza. Minderre az Avas alján, a Sajóba ömlő Szinva és Pece patak mentén talált jégkorszaki kőszerszámok valamint, a Lillafüred melletti Szeleta-barlangban talált régészeti leletek, például ruházati eszközöket kiegészítő csatok utalnak. A bronzkor emberének fejlettebb életmódjáról a mai vasgyár területéről származó leletekből lehet következtetni. A település területének első ismert lakói a kelták egyik törzséhez tartozó kotinuszok voltak. A településnek nevet adó Miskóc nemzetségnek a XI. századtól lett ez a terület a központja. Anonymus műve (1210 körül) terra Miskoucy néven emlékezik meg a Bors-Miskóc nemzetség honfoglalás kori szállásterületéről, amelyet 1241-ben a tatárok felégették. I. (Nagy) Lajos király az 1364. év végén csatolta a várost a diósgyőri királyi váruradalomhoz. A török harcok hulláma először 1544-ben érte el a várost. A budai basa csapatai első rohamának áldozatul estek Miskolc legszebb épületei, sok tehetősebb lakosát elhurcolták, állataikat elhajtották. A kuruc csapatok 1674-ben, a török kiűzése előtt birtokba vették Diósgyőr várát, de Miskolc török általi adóztatása csak 1687-ben szűnt meg. Az 1780-as évek táján Miskolcon szabadkőműves-páholy működött, kapcsolatot tartva a magyar jakobinusokkal is. Itt épült meg a miskolci polgárok adományaiból az ország első magyar kőszínháza 1823-ban.
Bakonyi Attila