Biatorbágy azon kevés település közé tartozik, amelyek lakossága rohamosan nőtt az elmúlt évtizedben. Hasonló tempóban emelkedik az ide települő vállalkozások száma. Utóbbiak helyi adójának köszönhetően a település saját bevételei immár a kiadások 60 százalékát fedezik. Dr. Palovics Lajos polgármester mindezt főként a közműhálózat imponáló fejlődésével magyarázza.
– Jellemzően kik vásárolnak leginkább az agglomeráció ezen részén lakást, telket maguknak? Alig egy éve adták át az új lakóparkot, amely tudtommal már be is népesült.
–1990-ben az önkormányzati rendszert 7200 lakossal kezdtük, mára 9500-ra emelkedett ez a létszám. Az új lakóterület fejlesztését azért láttuk szükségesnek elindítani, mert beteltek a falun belül számba vehető építési telkek. Az urbanizációs fázis szuburbanizációs része is be fog indulni. A lakópark létrejöttéhez azonban szükség volt a korábbi telektulajdonosok hozzájárulására. Sok olyan lakó található itt, aki második, harmadik lakásaként tartja nyilván az ingatlanját. Míg a 80-as és 90-es évekre leginkább az volt jellemző, hogy csökkent a lakosság létszáma, mára gyarapodni kezdett, főként a fővárosba naponta bejáró, viszonylag jól kereső értelmiségiekkel. Akkoriban még nem volt mód arra, hogy korszerűsítsék az ingatlanokat, így hát elvándoroltak innen Budapestre. Azonban a közművesítéseket követően a fővárosból való kivándorlás lett a jellemző.
– Az első önkormányzati ciklus óta polgármestere a községnek. Véleménye szerint milyen előnyök, illetve hátrányok származnak a főváros közelségéből a térség számára?
– A szűken értelmezett agglomerációba akkor kezdett beletartozni Biatorbágy is, amikor létrejöttek az önkormányzati rendszerek. Emellé besorakoztak a vállalkozási területek. A rendszerváltást követően viszonylag gyorsan befejeztük az 1980 és 1989 között nehézkesen folyó vezetékesvíz-ellátást, továbbá nekivágtunk a csatorna- és gázhálózat, továbbá a szennyvíztisztító építésének, amelyet 1994-re szinte egészében befejeztünk. A közművesítést követően már megerősödött a vállalkozási kedv is, és ezt követte az a fellendülés, melynek következményeként mind a lakók, mind a vállalkozások megkezdték az idetelepülést. Jellemzően elsősorban értelmiségi foglalkozásúak voltak a „honfoglalók”, akik nagyon jól meglátták, hogy ezen a helyen biztosítva vannak a városias szolgáltatások, és megfelelően ellátott területen tudják életük meghatározó idejét eltölteni a családdal. Jelentősen megnőtt a helyi, jól működő vállalkozások adóbevétele, melyet az önkormányzat mindig visszaforgatott fejlesztésekre.
– Volt valami kedvezőbb ajánlatuk a vállalkozások számára, hogy idevonzzák a befektetőket?
– Kedvezményként annyit tudtunk nyújtani a cégeknek, hogy nem a teljes összegű iparűzési adót kértük tőlük. Időbeli kedvezményt személyes meglátásom szerint azért nem érdemes nyújtani, mert az idő lejártával általában elegánsan elköszönnek a beruházók. Ezt mi egyáltalán nem nevezhetjük számunkra kedvező megoldásnak, így inkább az előző variáns mellett voksoltunk.
– A vállalkozások idetelepedése kezdte biztosítani a városnak azt az adóbevételt, amelyből később fejlesztésekre is fordítottak. Milyen összköltségvetésből gazdálkodnak?
– Valóban nagyon kevés fejlesztési pénz jutott mindaddig, amíg megtelepedtek az első vállalkozások. Az önkormányzati rendszer bevezetése óta a harmadik ciklus hozta meg számunkra a nagyobb arányú fejlesztéseket, amelyet a helyi adóbevétel biztosított. Ez örömünkre egyre csak nő. Az elmúlt év végén is megjelent egy nagyobb beruházás, a Premier Outlets Center. A helyi adók az önkormányzat bevételének már ötven százalékát adják, egyéb saját bevételekkel együtt pedig 3/5 részben vagyunk „önellátóak”. Negyven százalék körüli a különböző állami normatív támogatások, illetve átengedett, megosztott bevételek aránya. Közel nyolcszázmilliós beruházási lehetőségünk van most, amit útépítésre, valamint oktatási és egészségügyi intézményeink fejlesztésére próbálunk fordítani.
Economx