Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Miközben egyre inkább "varázsszónak" számít az üzleti folyamatok kiszervezésére használt outsourcing kifejezés, arra, hogy egy út elején járunk, abból is lehet következtetni, hogy a BellResearch közelmúltban készített felmérése szerint még azok a vállalkozások sem mérik a folyamat tényleges megtérülését, amelyek üzleti folyamataik kihelyezéséről döntöttek. Persze ez az eredmény annak fényében nem lehet meglepő, hogy maguk a kiszervezéssel kapcsolatos üzleti várakozások sem erőteljesek: a kihelyezést tervezők közel kétharmada nem készít előzetes megtérülési számításokat a döntés előtt sem. Sugár Mihály, a BellResearch vezető tanácsadója szerint ennek egyik döntő oka, hogy a vállalatok többsége nem mérte fel (vagy nem is képes felmérni), hogy egy adott üzleti folyamat összességében milyen típusú és mekkora költségekkel jár. Általános az a tapasztalat, hogy a kiszervezési döntéseket mindössze a bérköltségek és azok járulékos terhei "alapozzák" meg.
A felmérésből kiderült, hogy már maga az outsourcing kevéssé ismert és még kevésbé körülhatárolt fogalom: míg a felmérésben meginterjúvolt üzleti-stratégiai vezetők fele úgy gondolja, hogy pontosan tudja, mit takar, jelentős hányaduk nem is hallott róla. Sugár Mihály úgy véli, a cégek döntő része nem is fogja fel, hogy számos triviális esetben - például takarítás, őrzés-védelem - szinte automatikusan "nyúl" a kiszervezés lehetőségéhez, miközben más esetben komolyak az aggályok, hogy egyáltalán kihelyezhető-e bármilyen vállalati folyamat.
A kutatás szerint a vállalatvezetők többsége a házon belül végzett folyamatokat pozitívabban ítéli meg, mint a kihelyezetteket - de jól látható, hogy a "saját munkához" jóval inkább ragaszkodnak a kisebb cégek, mint a nagyvállalatok irányítói.
Mivel a költség- és megtérülésmonitoring nem működik, aligha véletlen, hogy a kihelyezési döntéshozatal és a szolgáltatóválasztás elsődleges szempontja összességében nem a legolcsóbb ár, hanem a döntéssel együtt járó kockázatok minimalizálása lesz. Emiatt számít fontosabb döntési kritériumnak a rendelkezésre állás, a megfelelő partnerkapcsolat és a referenciák.
