Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az elmúlt 3-4 év nem igazán a kockázati tőkéről szólt a régióban és Magyarországon sem - véli Alpek István, az AD Capital Pénzügyi Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója. A 90-es évek végén sok vállalkozás fordult finanszírozásért a kockázati tőke felé, miután a beruházási tervek jó részét a bankok még nem finanszírozták. Az ezredforduló után azonban komolyan megváltozott minden: a pénzintézetek hitelezési hajlandósága jelentősen megnőtt, ráadásul a fejlesztési tervekhez immár uniós vissza nem térítendő támogatásokat lehetett és lehet elnyerni. A szakember szerint a közelmúltig olyan hitelbőség volt, hogy lényegében minden vállalkozás közel szabadon juthatott hitelhez, ennek következtében a tőkemozgás, a tranzakciók alaposan lelassultak. Befektetés lényegében csak a private equity szektorból érkezett és mindössze néhány nagyobb kivásárlásra korlátozódott. Eközben ugyanakkor a valódi kockázati tőke és tőkealapok megjelenését a fenti hitelbőség mellett a túlzott indulási kockázatok és a befektetések magas költségei akadályozták meg. Alpek szerint eddig komolyan 3-4 alap fektetett be hozzánk pénzt. Miután arról nincsenek pontos nyilvántartások, hogy a kisebb cégeket magánszemélyek, kvázi üzleti angyalok, mennyire segítették, nem tudható pontosan, hogy a mikroszegmensben mennyi a kockázati tőkeként értékelhető pénz - de nem jelentős.
Eközben ugyanakkor számos kockázati tőkealap kezdett érdeklődni a régió iránt, számtalan alap jött létre 2006 és 2009 között. Bár a forrásgyűjtés az elmúlt évben megállt, ezek a pénzek Alpek szerint továbbra is rendelkezésre állnak - akár már befizetett és kihelyezésre váró pénzként, akár ígéretként. A befektetési portfóliók ezen eleméhez a szakember szerint nem igazán nyúlnak a partnerek, akik egyébként döntően ugyanabból a körből kerülnek ki - nyugdíj- és életbiztosítók, bankok, illetve magánbefektetők -, akik az elmúlt hónapok során alaposan megégették magukat egyéb befektetéseken.
Az AD Capital ügyvezető igazgatója szerint most alapjaiban változott meg a helyzet: számos cég szembesült a hitelpiacok beszűkülésével, ahol pedig talál finanszírozót, a feltételek lettek igen kemények. Miután a kockázati tőke esetében a vizsgálati szempontok Alpek István szerint nem szigorodtak, közelebb került egymáshoz a banki és a befektetői feltételrendszer. Miután pedig a tőkealapok most valóban feltőkésítettek, nem csoda, ha a vállalkozások egyre nagyobb része "fedezi fel" őket, és - mivel a vállalkozói környezet lényegesen megnehezült - jelenleg sokkal könnyebb elfogadtatni a partnerrel azt, hogy a kockázati tőkebefektető a kockázat mellett tulajdont, sőt adott esetben beleszólást is kér a vállalkozás mindennapi életébe.
A nyomás a másik oldalról is megvan - vélekedik a szakember: ha a tőkealapok az eddigi ütemben fektetnék be a rendelkezésükre álló és beígért pénzeket, akkor 10-12 év kellene ahhoz, hogy ki tudják helyezni a pénzeket - ugyanis a forrásgyűjtés időszakában szinte minden alapkezelő azzal szembesült, hogy többet "öntöttek rá", mint amennyire szüksége volt.
Az alapkezelők ugyanakkor most nem sietnek. Ennek legfőbb indoka, hogy ugyan mindenki tisztában van azzal, hogy eljött a vásárlások ideje, ám a piac azzal is tisztában van, hogy a jelenlegi gazdasági körülmények között akár néhány hét vagy hónap alapvető változásokat idézhet elő. Az a cég, amelynek forrásra van szüksége működésének, fejlesztéseinek finanszírozásához, az idő előrehaladtával egyre jobban megszorul és egyre keményebb feltételekbe (és egyre kisebb árba) is hajlandó beleegyezni a jövője biztosítása érdekében. Ennek fényében a befektetők felé komoly növekedési elvárásokat vállaló alapkezelők mentalitása érthető: elnyújtott tárgyalásokon igyekeznek minél jobb pozíciót kihasználni maguknak. Alpek István szerint a válság bekövetkeztével a kockázati tőkebefektetők hozamelvárásai nem csökkentek - pont ez a stabilitás, ami miatt az ilyen irányú befektetések irányába messzemenően elkötelezett a pénzügyi befektetői piac.
Ilyen helyzetben a piac komoly várakozással tekint a Jeremie-alapokból támogatott kockázati tőkeprogramra. Az érdeklődés látványos - számtalan kockázati tőkealap-kezelő jelentkezett be az elmúlt hónapokban a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletére, ezek jó része valóban elköltendő pénzekkel rendelkezik. Az más kérdés, hogy nem kis hányaduk "átképzett" cég - találunk a listán ingatlanbefektetői és egyéb magáncég tulajdonában lévő kockázati tőkealap-kezelőt is. Alpek István szerint akár 30-40 alapkezelő is szerencsét próbálhat a jövőben, hiszen most valóban "kínálati" a piac. A nagy kérdés, hogy a most versenyre jelentkezők közül ki az, aki a leghatékonyabban tud olyan megoldást találni, amelynek révén "elég mélyre", akár a mikroszegmensig le tud nyúlni ígéretes cégekért. E téren előnyben lehetnek azok a kockázati tőkebefektetők, akik már korábban tettek lépéseket azért, hogy az általános, 3-5 millió eurós befektetési összegnél kisebb tőketámogatásra szoruló cégeket elérjék. A Primus kockázati tőkealap új alapja például befektetési politikájával e terület alá lő: 200 ezertől 2 millió euró összegű ígéretes befektetéseket keres.
